Néhány szóban önmagamról

1956 szeptember 16-án születtem Brassóban. Bár imádtam olvasni inkább reál érdeklődésű voltam, s vegyészmérnökit végeztem. A Brassó Megyei Sürgősségi és Klinikai Kórház vegyésze vagyok. Másodállásban, órabéres tanárként tanítottam sok éven át kémiát és biokémiát, de véglegesítő vizsgát nem tehettem mérnöki diplomám miatt. 1995 óta Azt Erdélyi Disputa Egyesület (EDE) trénereként, önkéntes munkában kommunikációra és versenyszerű vitára oktatom az ifjúságot. Hobby szinten foglalkozom neveléselmélettel (Könyvem a „Neveljünk, de hogyan? Két nyelven is megjelent, magyarul és románul), és pszichológiával (tranzakció-analízissel). A román valamint az európai tranzakció-analízis egyesületek (ARAT illetve EATA) tagja vagyok. Bár pszichológusi végzettségem nincs, rangos nemzetközi folyóiratokban jelentek meg cikkeim (Pedagógiai szemle, JEL-KÉP, European Journal of Mental Health, Europe's journal of Psychology, Transactional Analysis Journal) A Transactional Analysis Journalban megjelent cikkemért elsőként kaptam meg az ARAT tudományos díját 2009-ben. Szeretek főzni is, nyertem receptversenyt is.

Írói pályafutásom:

Egyik kedvenc kortárs íróm, Bárányi László Ildikó biztatására kezdtem el novellákat írogatni, 51 éves koromban. Első novellám a „Nyuszi” a

7torony.hu elektronikus irodalmi portálon jelent meg 2008 május 24-én. A 7toronyban körülbelül heti rendszerességgel jelennek meg novelláim,

elbeszéléseim, kisregényeim. Azóta más elektronikus portálok szerzője is lettem, jelent meg írásom a gelbergócia.org, a bodókert.hu, a

tollforgato.5mp.eu ( a régi oldalunk -szerk.) és a virtus.hu, kupefolyoirat.hu, holnapmagazin.hu honlapokon is.

2009-ben a Héttorony 2 antológiában jelent meg nyomtatásban az első két novellám a „Nyuszi” és a „Nem akarlak túlélni.”

2010-ben a „Pánik a buszon” című novellámmal nyertem pályázatot, s beválogatták a Garbo kiadó Új Ígéretek 3 antológiájába. Ugyanebben az

évben a Kupéfolyóirat „Hűtlen hűség” pályázatán Pokoli karácsony című kisregényemmel második díjat nyertem. Első önálló kötetem „Ebadta

kölykei!” 2010 júliusában jelent meg.

Novelláimat elsősorban a gyermeknevelés, a nevelés buktatói, a világ gyermekszemmel és a nevelők élete ihlették, de nem kizárólagosan.

A másik kedves témaköröm az a világ pszichológus szemmel, melyben a pszichológiában kevésbé jártas olvasó számára szokatlan

megvilágításba helyezem szereplőimet, illetve a lelkivilágukat, mélyebb gondolataikat belső szorongásaikat tárom fel. A kevés

kríminek nevezhető írásom is inkább pszicho-dráma, a hősök belső érzésein, gondolatain a hangsúly. Nem vonz se a sci-fi, se a

romantika. Szereplőim valós személyek valós helyzetekben, s utálom a dichotomikus jó/rossz felosztást. Még a „Lőjek, vagy ne lőjek?”

című írásom sorozatgyilkosa mögött is fellelhető az ember, a saját életdrámájával, ami oda juttatta, hogy sorozatgyilkossá váljon.

Ars poeticaként azt vallom, hogy az író szerepe nem az, hogy az olvasó torkán lenyomja a „helyes” gondolatait, hiszen az író sem a minden

igazság ismerője, hanem sokkal inkább az, hogy szembesítsen és elgondolkodtasson. Sok novellám tudatosan „befejezetlen”, az olvasóra

bízva, hogy mi lenne a megoldás az adott helyzetben.