MADJAROK KAZAHSZTÁNBAN

TÓTH TIBOR TRAGÉDIÁJA

Sudár Balázs a Magyarok a Honfoglalás korában című, közelmúltban megjelent népszerű-tudományos munkában (egy lábjegyzetet sem tartalmaz, irodalomjegyzéke, tárgymutatója nincs) a következők szerint ismerteti a magyarságtudomány legszenzációsabb 20. századi felfedezését:

Állítás:

„Tóth Tibor antropológus fedezte fel a magyar közönség számára a kazakisztáni torgaji madjarokat (Ez a sírokon látható ciril betűs megnevezés - мадьяр - helytelen átírása – szerk.). Ők a közelmúltban mint a magyarok rokonai híresültek el (sic!?) hazánkban. A felvetés éppen lehetséges, keleten maradt, magyar nevet viselő néprészek léte a sztyeppei népalakulások ismeretében teljesen logikus volna, és valóban tudunk is ilyenekről. Mindemellett a madjarok történetének feldolgozása eddig nem történt meg.* A kapcsolatot jelenleg kizárólag a népnév biztosítja, amely azonban nem biztos, hogy a miénkkel egy tőről fakad: elképzelhetőek más etimológiák is. Ilyen például a Muhammad jár „Mohamedhez tartozó” szókapcsolat, amely bár nekünk szokatlan, a török névadási rendszerben egyáltalán nem ritka. Ráadásul a Mohamed név rövidült formája a Mad (az elterjed Muhammad Ali nevet pédkául rövidített formában Madaliként használják), amivel minden további nélkül kialakulhatott a magyar alak.”

Magyarok a honfoglalás korában (szerk.: Sudár Balázs), Budapest, 2015., 120. o.

*Megjegyzés: Dr. Tóth Tibor felfedezése 1965-ben történt. Azóta nem volt az MTA részéről a feldolgozásra idő? Egyébként megtörtént, csak nem a mundér becsületét láthatóan védők bandája végezte, mert ők csak 2012. januárban hozták létre Vásáry István vezetésével az MTA BTK Őstörténeti Témacsoportját. Persze már azóta is eltelt csaknem négy év.

Cáfolat:

„…még a legelnézőbb kritikával szemben sem tartható fenn az álláspont, amely szerint a „madijar” etnikai név a „Muhammadjar személynév rövidítéséből származna. A „magyar” etnikai nevet kazakul „madijarként”, törökül, „madzsarként” írják le. Tehát a két névváltozat egyazon népre, a magyar népre vonatkozik. A Muhammedyar, vagy Muhammad Yar személynévnek semmi köze hozzájuk. A török nyelvű népek törzsi-nemzetségi nomenklatúráiban nincsen adatolt példa rövidített személynévből, becenévből származó nemzetségnévre, illetve törzsnévre. Kazakföldön a helyi informátorok feltétlenül megemlítik a terepmunkán dolgozó kutatónak azt, ha valamelyik ősük megkülönböztető nevet kapott, illetve beceneve, vagy második neve is volt. Elmondják az ilyen elnevezések történetét is. Viszont a magyar-kipcsak törzs múltjáról, hagyományairól mesélő akszakaljaink sohasem hallottak sem a Muhammadjar személynévről, sem annak rövidített változatáról. Önmagukra és törzsünk, nemzetségünk tagjaira kizárólag a Madijar (Madiar, Magyar) etnikai nevet vonatkoztatják…”

Aibolat Kushkumbajev: Magyarok keleten és nyugaton, Budapest, 2012.

Dr. Tóth Tibor 1965-ban csak kevés időt tölthetett a Torgaji magyarok között. Később szeretett volna Magyarországról visszamenni a Torgaj-vidékre magyarokból álló néprajzos, nyelvész-, régészexpedícióval. Szenzációs felfedezéséről népszerű formában a Magyar Nemzetben írt Aczél Kovách Tamás 1967-ben és 1968-ban. Azonban a megálmodott expedíció nem jött létre. Már az is csoda volt, hogy Tóth Tibor egyáltalán eljutott a külföldiek számára szigorúan zárt területre. Fényképezésre nem kapott engedélyt. Idehaza irigység és közöny, az értetlenség sodorta eredményeit a teljes feledésbe. Tóth Tibor meg nem értett, csalódott emberként halt meg 1991-ben - éppen abban az évben, amikor megalakult a független Kazak Köztársaság, és ezzel elhárultak az adminisztratív akadályok a kazak földön folyó elfogulatlan néprajzi, történeti, régészeti kutatások elől. Dr. Tóth Tibor az MTA titkárának, Láng Istvánnak az előszobájában érte a szívinfraktus, éppen amikor a kutatás folytatásának engedélyezését szerette volna elérni. Emlékét Magyarországon szinte teljesen elfeledték. Kazak földön viszont mindmáig jól emlékeznek rá mind tudományos körökben, mind a torgaji, szarikopai madijarok között.

Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a kazak tudományos körökben - az akadémiai intézetekben és múzeumokban - minden kutató ismeri Tóth Tibor nevét, utazásának történetét. A kazak történészek, nyelvészek, néprajzosok körében nem különösebb meglepetés, hogy a magyar antropológus találkozott kazakisztáni madijarokkal. Számukra létezésük köztudott, nem megy felfedezésszámba.

Orazak Iszmagulov antropológus professzor, a Kazak Tudományos Akadémia levelező tagja - aki 1964-ben Tóth Tiborral 1964-ben vézett felméréseket Alma-Ata környékén, 2002-ben a következőket mondta Benkő Mihálynak arra a kérdésre, miért nem folytathatta Tóth Tibor kutatásait a Torgaj-medence madijarjai között:

"1965-ben Tóth Tibor csak véletlenül jutott el a Torgaj-medencébe. Oda küföldinek nem adtak utazási engedélyt a cári és a szovjet uralom idején, sem a magyar antropológus előtt, sem utána. Tóth Tibor szerencséjére valami hba csúszhatott az adminisztrációs gépezetbe. 1966-ban azonban már hiába jött kazak földre. A hibát időközben kijavították."

A rendszerváltás óta eltelt 26 év. Az MTA-nak nem volt lehetősége azóta a kutatás folytatására?