Magyarországon születtem. Ahogy az öreg székely mondta: 'Pest akkor még hezzánk tartozott vót, biza.'

1944. május 27-én a világháború közepe táján láttam meg a 'békés' napvilágot, a székelyföldi Udvarhelyszék egy kis falujában, Olaszteleken. Aztán közeledett a front, menekültünk fel az erdőre, engem is menekítettek. Egyik unokahúgom a szekérben született, menekülés közben.

Hogy az öreg székely gondolatát folytassam: 'Osztán arrébb vitték a határt, s attól tova felé ahajt má' Pest nem tartozott hezzánk.'

Anyáink nyelvén, magyar szón nőttem fel, s mindig rendkívül szerettem anyanyelvemet. Már kölyökkoromban is szerettem játszani vele, szavakat át-, ki- meg összeforgatni, és akkor – sokszor nagyon elcsodálkozva – tapasztaltam meg, hogy minden irányban értelmes szavak alakíthatók ki. Már iskoláskor előtt megtanultam olvasni, addig nyaggattam a körülöttem levőket, amíg minden betűről megmondták, milyen hang, aztán összeolvastam. Nagyanyám mondta, ha rólam volt szó: 'Nemtom, mi lesz ebből a gyermökből, me' e' feszt a künyüt bújja.' A künyű = könyv széköjül. Minden elém kerülő írott anyagot irgalmatlanul elolvastam: mesét, kalandárijomot, Bibliát, újságot, régi történelemkönyveket. Később, ami Jókai, Mikszáth, Arany, Vörösmarty, Petőfi stb. stb. fellelhető volt a könyvtárakban, de voltak Verne, Balzac, V. Hugo, Stendhal, Zola stb. olvasó korszakaim is. Egy vakációt nagybátyáméknál töltöttem, ahol volt nagy halom Élet és Tudomány folyóirat. Mint a moly, mind "megettem".

Biztosan volt hatásuk az olvasottaknak írott nyelvezetemre, mert egyszer irodalomtanárunk mondta az osztály előtt: "Azért szeretem Kolumbán dolgozatait, mert nem könyvszagúak." Ennél nagyobb dicséret azóta sem ért.

Szerettem, szeretem a keresztrejtvényeket. Minden olyan embernek ajánlom, aki szókincsét növelni szeretné. Az olvasás mellett ez egyik leghatásosabb módszer.

Egy ideig Brassóban éltem, több mint egy évtizedet, és még a műkedvelő színjátszást kipróbáltam.

A '70-es évek közepétől Székelyudvarhelyen élek. Itt alapítottam családot, feleségem négy fiúval ajándékozott meg. A '90-es évek közepén egy rossz anyagi húzás miatt minden addigi munkám eredménye odaveszett.

Pestre jártam közel hat évig dolgozni, hogy talpra álljunk.

A 2000-es években adtam ki néhány könyvet. Ezek közt volt több lírai hangvételű írás, de volt politikai téma is. Egyikben már a nyelvvel is foglalkoztam. 2004 végétől kezdtem a gyökelemzéseket, s azóta mást nem írtam, sőt azt mondhatom, hogy némely előbbi írásomat már nem is tekintem értékesnek, mivel a gyöknyelvészet ma teljesen leköt.

Kolumbán Sándor