Frady Endre:

Az álom

Grzxmydzs varázsló sikoltozva ébredt. Testét tetőtől talpig eperjoghurtos veríték borította. Megrázta busa fejét, hogy a rettenetes rémálmot kiűzze a fejéből, de csak a szanaszét röppenő fejtetvek bemelegítése hallatszott, amint erőt gyűjtöttek, hogy visszamásszanak Grzxmydzs varázsló eperjoghurttól ragadós ősz hajtincsei közé.

Az agg férfiú most önkéntelenül is felidézte szörnyű álmát. Egy nyolc és fél órás kortárs operát kellett a székén előregörnyedve meghallgatnia, mert a nyelve felszúródott az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Az opera után ráadásul egy üvegfúvósok által előadott vonósnégyes vette kezdetét, amelynek hangjaira a kalaptűs hölgy önfeledten himbálta a fejét. Amikor a színpadon álló kelta férfikórus latin népdalokat kezdett énekelni keletnémetül, Grzxmydzs varázslónak végre sikerült kiszabadulni a zenés rémálom fogságából. Nagyot sóhajtott.

- Soha többé nem eszem közvetlenül lefekvés előtt hun hittérítőt, pláne nem eperjoghurt sodóval töltve!

- Gute Idee! Die Erdbeer-Joghurt Creme ist nicht gut! – énekelte latinos dallamban keletnémetül az ágy mellett felsorakozott kelta férfikórus.

- Tűnés innen! Ti csak álmomban léteztetek! Ne potyázzatok, hanem sipirc vissza a tudatalattimba! – ordította magából kikelve Grzxmydzs varázsló, majd a jobb nagylábujjával megvakarta az eperjoghurtos izzadságtól viszkető bal hónalját.

- Wir gehen zurück. Du bist ein Idiot! – dalolta latinos ütemben keletnémetül a sértődött kelta férfikórus és azzal eltűntek a balfenéken.

Ekkor az egyben lenyelt hun hittérítő magához tért és a sötét szűk helytől megijedve vadul rugdalózni kezdett. Grzxmydzs varázsló sápadtan összegörnyedt és eperjoghurt sodóhab kezdett rezegni a szája szélén.

- Drágám, nem nézel ki valami jól! – mondta a sátorba belépő Grzxmydzsné született Txdzkslaccsh Lülü és a kezében tartott Kannibál Illemtani Kódex kalózvádlibőrbe kötött IV. kötetével az ablak felé mutatott – Nézz csak ki!

Férje hörögve kinézett.

- Na, most már valamivel jobban nézel ki, de egyrészt ezek a hangok teljesen fölöslegesek, másrészt a testtartásod is hagy némi kívánnivalót maga után.

Grzxmydzs varázsló a földre zuhant és az alatta összegyűlő eperjoghurtos tócsában hanyatt fekve vergődni kezdett. Teste ívben megfeszült és a hasán felhasadó résen egy eperjoghurt mázzal borított hun hittérítő dugta ki a fejét.

- Hányszor mondtam neked, hogy rágd meg rendesen az ételt, te szerencsétlen! – ordította a felesége. – Már megint egészben nyelted le! Ó, hogy miért nem a Fekete Pákóhoz mentem feleségül?!

A közben már derékig kimászott hun hittérítő ekkor szemében szent eperjoghurtos tűzzel újra elhatározta, hogy mégiscsak megtéríti a kannibál varázslót. Elővette az énekeskönyvét és vad zsoltáréneklésbe kezdett. Hamis hangja harakirizésre késztette a törzs szamuráj foglyait. Grzxmydzs varázsló könyörögni próbált:

- Jaj, ne! Nem bírom! Zámbó atya, esedezem, hagyja abba! Egyszer megjavulok én, jó leszek majd!

- Nem bírom el, ha sírni látlak. Nem bírom el, ha fáj a szív. – dalolta tovább az immár a padló eperjoghurt tócsájában önfeledten táncoló Zámbó atya és Grzxmydzs varázsló utolsó erejét összeszedve felordított:

- Elég!!! Vissza akarok menni az álmomba!!!

Őszinte jajkiáltása meghallgatásra talált és egy szempillantás alatt ott is termett a kortárs opera nézőterén. A zenészek már hangoltak és ő megkönnyebbült sóhajjal hajolt előre, hogy a nyelvét felszúrhassa az előtte ülő hölgy naftalinszagú kalapjának rozsdás kalaptűjére. Elmosolyodott. Jó dolog is üres hassal elaludni!

http://fradyendre.blogspot.hu/2012/12/az-alom.html

+ BÓNUSZ TREKK:

A „Ha nem lennék…” című versem immár két különböző megzenésítést is magáénak mondhat.

Pécsi Marcell verziója: http://www.netversfeszt.hu/2013/varoterem2013/_dalok/PecsiMarcell-FradyEndre-HaNemLennek.htm

Kasó Tibor verziója: http://www.netversfeszt.hu/2013/varoterem2013/_dalok/KasoTibor-FradyEndre-HaNemLennek.htm

Már nagyon várom, hogy Paul McCartney is bejelentkezzen! J

Az eredeti, illusztrált mű: http://fradyendre.blogspot.hu/2011/08/ha-nem-lennek.html

J

Egy irodalmi honlap "Találkozás" c. novellapályázatára írt mély próza:

Frady Endre:

Találkozás

A fiú és a lány ott és akkor találkoztak először. És utoljára is – gondolták – mert egymást meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Mindkettőjükben azonnal zsigeri ellenszenv ébredt a másik iránt, úgyhogy a fiú elindult, hogy találkozzon egy másik lánnyal, a lánynak pedig el sem kellett indulni, hiszen előtte meg sem állt, tehát egyszerűen csak tovább ment egy másik fiút keresendő.

Teltek-múltak a hónapok, mire mindketten rájöttek, hogy a Föld már egy ideje kihalt és csak ők ketten élnek rajta. Ha a fiú nem antarktiszi világítótorony őr, a lány pedig nem bentlakásos búvárharangozó, talán előbb feltűnik nekik a dolog, így azonban, hogy munkájuk révén hónapokig sem találkoztak emberekkel, sokáig képesek voltak boldog tudatlanságban élni.

A fiú ekkor fogott egy űrhajót és nekivágott a végtelennek, hogy keressen egy lakott bolygót és azon találkozzon egy rokonszenves lánnyal. A lány is beszállt egy űrhajóba és ő is hipertéri ugrabugrálásba kezdett. Találkozni akart egy szimpatikus fiúval.

Mivel mindketten hol fénysebességgel, hol pedig hiperűrsebességgel mentek, ha épp nem a hipertéren ugrottak át, alig öregedtek. Ennek következtében a Föld elhagyását követő első két-három évezredben több naprendszer több bolygóján is összefutottak, de mindannyiszor csak lemondóan legyintettek és huss!, már mentek is tovább.

Ekkor váratlan dolog történt!

A Metanoia csillag Paradigma nevű bolygóján landolva mindketten észrevették, hogy a másik is ott van. Már épp az ilyenkor megszokott lemondó legyintésnél tartottak, amikor döbbenten megálltak és szimatolni kezdtek. Meglepetten konstatálták, hogy nem érzik a másikból korábban folyamatosan áradó dögkút szagot. Sőt, a fiú és a lány egyaránt kellemes mentolillatot árasztott. Szaglászni kezdtek egymás irányába.

- Őőő ááá ééé ííí? – mondta a fiú nehézkesen, mert már évezredek óta nem beszélt.

- Úúúúúú űűűűű! – szólt a lány, mert ő sem.

Végül mutogatással elmagyarázták egymásnak, hogy mindketten találtak az űrhajójukban furcsa tárgyakat, amiről a használati utasításból kiderült, hogy fogkefe és fogkrém. Nosza, ki is próbálták és a zöldesbarna penészes fogsoruk egyszeriben kicitromsárgult, és ezzel egy időben a dögkút szagot is mentol illat váltotta fel.

Egymásra mosolyogtak, egymásba szerettek, összeházasodtak és három gyermekük született: Amodent, Blendamed és a kis Colgate Totálka.

A kis család boldogan élt és minden étkezés előtt, alatt és után is megmosta a fogát, míg meg nem halt.

Ha a kis család meg nem halt volna, az én mesém akkor is befejeződött volna, mert már kezdett unalmassá válni.

Kedves dögkút szájszagú gyerekek! Lefekvés előtt ti is mossátok meg a fogatokat, hogy ne kelljen évezredekig röpködnötök a világűrben, mire megtaláljátok a Nagy Őt!

- Mesemondó bá’, mesemondó bá’! – kiáltott a kis szemüveges Okos Tojás – A nagy Ő-t nem kell keresni, mert már megvan! Shift plusz kis ő. Persze lehet Caps Lock-kal is.

A mesélő ekkor halkan felsikoltott és egy szuicid csukafejessel kivetette magát a szuterén ablakán…

http://fradyendre.blogspot.hu/2013/01/talalkozas.html

Frady Endre:

A szegény ember nagy dolga

Hej, gyerekek, bizony már a régmúlt időkben is voltak nagy dolgok, és már akkoriban is ott végezték ezt el az emberek, ahová még a királyok is gyalog jártak!

Na, ezeknek a dolgukat végző királyoknak az idejében élt egy szegény ember, de nagyon rosszul. Ételt olyan ritkán látott, hogy amikor nagy ritkán mégis, akkor már rá sem ismert, hogy az étel. Egyszer azt hitte, hogy digitális lappantyú, másszor meg azt, hogy szénszálas buberli, tehát eszébe sem jutott, hogy beleharapva megkóstolja. Megesett, hogy egy hosszú koplalás közepette elé kerülő negyvenhét fogásos lakomáról azt gondolta, hogy fotocellás űrsikló - ám a siklóktól gyerekkora óta félt, mert egyszer a Loch Ness-i szörny a szeme láttára ette meg a nagymamája tulipiros pingpong ütőjét, majd akkorát böfögött, hogy a nagymamát a szele befújta egy gálaest nagyszínpadára, ahol azonnal show-bálvánnyá változott és körbeutazta a fél világot, a szegény ember pedig ott maradt olyan egyedül, mint a favágó kisujja – és nem ette meg.

No de, hogy egyik szavamat egyszerre ne mondjam a másikkal, mert olyan zagyvaság lenne belőle, mint katonai eskün a saját nevek ugyanakkor történő üvöltése, a szegény ember elhatározta, hogy kettő lesz belőle. Nosza, fogott is egy nagy véka port és homut, összekeverte egy maroknyi isával és vogymukkal, majd Davincsi Leó barátjával megformáltatta belőle saját képmását. Bűn ronda lett a képmás, de hát a szegény ember is bűn ronda volt, úgyhogy úgy hasonlítottak egymásra, mint két Toyota Yaris.

- Yar is? – kérdezte az arra sétáló Jézus urunk kíváncsian, mire a szegény ember köpni-nyelni nem tudott. Jézus erre kezét kinyújtva megérintette őt és a bűn ronda hasonmását, mire mindketten azonnal intenzíven köpni és nyelni kezdtek. Mivel Jézus elvette a bűnüket, így már csak simán rondák voltak.

Jézus ekkor elköszönt a két ronda köpő-nyelő szegény embertől és sétálva elindult keresztül a tavon, ám hirtelen megjelent előtte a Loch Ness-i szörny, hogy felfalja. Jézus mosolyogva kettéválasztotta a vizet, mire a szörny az így keletkezett árokba zuhant, mélyen a belefúródott a talajba, majd bonyolult kémiai folyamatok következtében kőolajmezővé változott.

Na, több se kellett a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottait betanított anyagmozgatási menedzserként foglalkoztató üzletembereknek, fúrókutakat létesítettek és mesés jövedelemre tettek szert. A mesés jövedelem megszerzését nagy tejjel-mézzel folyó estéllyel ünnepelték meg. Folyt a tej, a méz és a táncmulatság, de csak addig, amíg a párok bele nem ragadtak a tejbe-mézbe és mozdíthatatlanul oda nem száradtak a padlóhoz.

Ezt látván a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottai a hasukat fogták először nevettükben, majd a sok már megromlott finomság befalása után epegörcsükben. Érezték, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben, úgyhogy elindultak oda, ahová a királyok is csak gyalog járnak. Hű, gyerekek, hogy tolongott ott egymás hegyén-hátán az a rengeteg király és késői leszármazott! Nagy dolgok voltak készülőben és ennek akadályoztatása miatt már-már majdnem elszabadult a pokol, amikor több megrakott kamionnal a helyszínre érkezett a japán Icsiro Toi Toi és a róla elnevezett világoskék fülkék láttán megkönnyebbült sóhajjal kezdetét vette az össznépi Toy Story.

Az emberek elégedett nyögdécselésekkel nevetgéltek, amikor Szergej Vremjonovics orosz feltaláló letolt nadrágjának zsebéből kiesett egy bekapcsolva felejtett időgép, és ahogy a nagy zöld gombjával előre ráesett egy 24 tekercses bontatlan WC papír csomagra, berregni kezdett, majd kigurult belőle a két ronda köpő-nyelő szegény ember.

- Hűűű, micsoda modern kék műanyag budik! – mondták volna, ha egyrészt ismerték volna a műanyagot, másrészt pedig a folyamatos köpés-nyelés mellett tudtak volna beszélni. A századok során bekövetkezett génfrissülés nyomán majdnem közepesen széppé változott kései leszármazottaikat meg sem ismerve megtették, amit megkövetelt a szükség, majd nagy dolguk végezetten búcsút intettek a jelennek és köpve-nyelve visszamásztak az időgépbe.

- Hiába, ma is történnek még nagy dolgok! – mondta Szergej Vremjonovics és nagyot szippantott az erősen zamatos levegőből. Egy pillanatig boldognak tűnt, és ha nem száll a tág orrlikába egy lódarázs, neki pedig nincs méreg allergiája, talán még ma is élne.

Hogy mik vannak?!

http://fradyendre.blogspot.hu/2013/04/a-szegeny-ember-nagy-dolga.html

+ BÓNUSZ TREKK:

Már csak kettőt kell aludni a következő bibliaköri beszélgetésig! J

(péntek 18:30; XI.ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV.emelet)

Lionel Messi a nyári futballszünetben a farmján kertészkedve gyalogsági ásóval próbálta fegyelmezni a földhányásokból előbújó, vakondnak öltözött paparazzikat.

- Odanézz anyjuk, a Messi ás! – kiáltotta az otthon maszekoló toronydaru kezelő szomszéd a húsz méter magas vasbeton kerítésen átlesve.

- Micsoda?! Messi ás?! – kérdezte kubai szivartól öblös orgánummal a nagyothalló toronydaru kezelőné alias anyjuk.

- Mi?! Csoda?! Messiás?! – hangzottak innen-onnan a futótűzként terjedő kiáltások. Az emberek olyan iramban kezdtek gyülekezni, mintha valaki akciós megváltást ígért volna. A tömeg egy emberként vetette rá magát Lionel Messire, aki a mindig nála lévő labdák egyikével átcselezte magát a csődületen és az első adandó hálóba bombázott.

- Odanézzetek, hogy dagad a hálónk! – ámultak el a helyi halászok – Valami különleges gömbhal került bele!

- Újabb csoda! – ért oda az eksztázisba került embersereg.

- Ugyanígy rúgta be annak idején Dávid is a góliát! Ő is Dávid fia! Az új Messiás! – hörögte szívéhez kapva a falu bölcse és boldog mosollyal előbb összeesett, majd felkelt.

- Aszta’, feltámadt! – kurjantotta Vak II. Béla partjelző és automatikusan lest jelzett. Az egy pillanatra futballszurkoló csőcselékké vedlett tömeg reflexszerűen megverte, majd tovább hullámzott. Ekkor Cristiano Ronaldo mintás sapkájú kommandósok jelentek meg a színen és hanyatt vetődve szanaszét ollózták a zajos híveket. A tér hamarosan üres lett, csak a vérszagra gyűlő éji vadak csámcsogása hallatszott.

Az új vallás azonban, akárcsak névadója, megállíthatatlannak bizonyult. A hatalom ugyan egy darabig üldözte Lionel Messit, ám ő gyorsabbnak bizonyult, sőt labdával még annál is gyorsabbnak.

A messianizmus nekilátott illegális, ám önfeledt térhódításának. A házfalakon elkezdtek megjelenni a

Csupán a messianiszta

Lélek lehet kristálytiszta!

szövegű hitvalló bökversek, a lakók őszinte örömére, ugyanis ilyenkor a felsőbb szervek rögtön intézkedtek és az évtizedek óta elhanyagolt felületek órákon belül friss festést kaptak. Ez ugrásszerűen megnövelte a hívők számát, egyre többen merítkeztek a kapufák közé, teljes terjedelmükkel áthaladva a gólvonalon. Sok pap is engedelmeskedett az új hitnek, hátha csurran-cseppen valami.

Amikor pedig a római pápa, akinek a trónra lépésekor a hívek a Vatikánt maguk között elnevezték Ferenc városnak, egy „Cölib vagyok, ments ki innen!” felkiáltással maga is messianiszta hívő lett, a vallási világ felbolydult és megháborodni látszott. Míg konzervatív teológusok a pápát ki akarták tiltatni még a világegyetemről is, addig egy forradalmi szellemű hittudós, Dr. Kegyelem Kösztöny megalkotta az ökomenizmus alapegyenletét:

HÁROMSÁG – KÉTSÉG = EGYSÉG

- Fantasztikus! – ujjongtak, akik elolvasták és érteni vélték.

- Marhaság! – legyintettek, akik vették a fáradságot és átrendezték.

A messianizmus hatására a hétköznapokban radikális dolgok történtek: a vakok látható vermekbe estek, a süketek haltak, mert elütötte őket a csilingelő villamos, a bénák pedig mankóikat eldobva akkorát estek, mint az ólajtó. A szegényeknek is hirdettetett a jó hír, aminek hatására valamivel boldogabban haltak éhen.

- Messi az isten és Jordi Alba az ő prófétája! – hirdette egy önjelölt prédikátor, ám többen lehurrogták:

- Luis Suarez az ő prófétája, neki adja a legtöbb gólpasszt!

- Ő maga viszont Jordi Albától kapja! – halálhörögte a frissen megkövezett prédikátor és a hosszú gólpasszok éjszakáján kitört az évtizedekig tartó vallásháború, melyben a hívőket kőkeményen megtizedelte az állami hitadó. Az ez elleni harcban sok mártír született. Illetve ők már korábban megszülettek, most csak meghaltak.

Mindezek a szörnyűségek addig tartottak, amíg egy napon a megöregedett Lionel Messi belefulladva egy cselébe meghalt, majd feltámadt, felemeltetett az égbe és a Nap helyén vakítóan fénylő Aranylabdák kezdtek világítani.

- Csodacsatár! – jelentette ki a hatalom és államvallássá tette a messianizmust.

Azóta a máglyák már nem a Messi, hanem a Cristiano Ronaldo hívek alatt égnek...

...

Frady Endre:

Barátok közt

(a szappanopera folytatása)

Berényiék a rájuk omlott házból menekülve az alagútban találják magukat, ahol jön a vonat. Ők erre oldalt kivetik magukat egy résen, egyenesen bele az állatkert egyik krokodilokkal teli tavába. Onnan gyorsan kiúsznak a partra, ahol már várja őket pár orvhorgász terrorista, de amint átcsusszannak a pokolgépes táskáik között, egyenesen beleszaladnak a szemüket kitolni vágyó José Mourinhóba és a fejüket lerúgni akaró Pepébe...

(reklámszünet)

Innen úgy menekülnek, hogy megnyílik alattuk a föld és átzuhannak Új-Zélandra, ahol a rájuk égett sár miatt máig harcoló kihalt bennszülöttnek nézik és a cápák elé vetik őket. Már éppen bekapnák őket a cápák, amikor ehelyett egy cethal nyeli le őket, melynek a gyomrában töltenek három napot. Miután imádkoznak, a cethal kiköpi őket Ninive partjainál, ahol halbűzös vándorprédikátorként megtérítik a várost. Ekkor váratlanul beállít az eredeti Jónás és nekik esik egy halkéssel...

(vége az epizódnak)

http://fradyendre.blogspot.com/2011/08/baratok-kozt.html

Frady Endre:

Holnapok tükrében

(Tom Rhyme ükunokámnak)

Holnapok tükrében

Agg magam láthatom,

Ha meg nem öl szépen

Addig a nátha, Tom.

Tom, a nagy cső végi

Fényben a hűs szentek

Hada vár - oly régi

Álmom ez! Tüsszentek.

Zöld szaftos a gége,

Párás a tüköröm.

Na végre, már vége! -

- Tomom, ez ük öröm.

http://fradyendre.blogspot.com/2011/08/holnapok-tukreben.html

Egy „Holnapok tükrében” c. versike pályázatra írtam vala....

Frady Endre:

Anyám pontya

(hőgutaütötten nyöszörgendő)

Ej mi a hő, olvadt sejtek!

Verejtékcseppeket ejtek!

Lagzin izzad vő és ara,

S ömlik róluk Niagara.

Pórnép hő-páclében bűzlik,

Nap az égen, miként tűz-lik,

Lángnyelveit egyre ontja,

S tóban fő meg anyám pontya.

Szuper, hogy a New Spice immár Dead Fish illatban is kapható!

http://fradyendre.blogspot.com/2011/08/anyam-pontya.html

+ Erna napi prózai bónusztrekk:

A Pál utcai lányok

A Feminista Könyvhét szenzációjaként megjelent Molnár Ferencné: A Pál utcai lányok c. regénye!!!

A jól ismert történetben újra feltűnnek gyermekkorunk kedvenc hősnői: az "Einstand"-olva közlekedő Pásztor lányok, akik ily módon veszik el nemecsek erna szemceruzáit.

Ismét viszontláthatjuk az Ács Franciska által vezetett vöröshajúakat, amint vörösre pirosítózott harci arccal küzdenek a Jana néni által őrzött Grundig televízióért. Elszaladnak a Grundig, bemennek a (petrezselymet) áruló Gereblye által kitámasztott művésznőbejárón, de a Bo(glár)ka vezette csapat kitaszítottja, a fején Walkwoman-nel gittet rágcsáló, a jéghideg tejben-vajban fürösztéstől megfázott nemecsek erna a pipereszoba tetejéről púderkészletével fejbe dobja Ács Franciskát, akinek a lába alól hirtelen elsuvad a talaj.

A győzelmi mámorból kijózanodni nem tudó nemecsek erna temetéséről hazasiető Bo(glár)ka a megnyert Grundigban meglátja a székesfőváros mérnökeit, amint szines rudakkal helyszínelnek...

A történet itt Bo(glár)ka szívével együtt megszakad, de a székesfőváros diadalútja töretlenul folytatódik forever...

Megvető kiadó, zsindelyszínű téglakötésben, ára: 9990.- Ft + ÁFA

http://fradyendre.blogspot.com/2011/08/pal-utcai-lanyok.html

Frady Endre:

A zajfalfirkáló ítélete

- Megépültek szép zajfalak,

Ám e szörnnyé elfajz’ alak

Összesprézte éjjelenként!

- Egyen a gyehennán lenn ként!

* * * * * * *

„Jaj nekem, szigorú tekintetes bírónő úr! Hát honnan tudhattam volna, hogy az a matt sötétzöld izé az a zajfal?! Én iskolai rajztáblának hittem! A bírónő úr összes fel- és lemenőjének az életére esküszöm, hogy ártatlan vagyok, mint egy ma szürkített bálvány, vagy mi! Tessék mondani, a gyehenna az ugye jobb, mint a szegedi csillag?” /Spriccnyik Huba, kipuffogódíler és zajfalfirkáló/

„A gyehenna szörnyű hely, de mindig van remény! Ha a szívedbe imádkozod Jézust és a szektánknak adod a bevételed tíz, nekem pedig a húsz százalékát, akkor mindenki jól jár, és az örökkévalóságig jóllakhatunk a maradék káposztás kecskedagadóval! Ámen!” /Belzebub Bödönc, az Ördögi Körösztény Szekta ügyvezető igazgatója és kuplungdíler/

„Az enyhe ítélet nem áll arányban a bűnös tett rettenetes súlyával! Ezt a zajfalat órákig terveztem és most nem tudok referencia fotókat készíteni róla a rajta éktelenkedő ’Táncolly Törrő!’ és a ’Hallyrá ullypest!’ feliratok miatt! Hogy a dinamikus tényezővel felszorzott mértékadó szélteher passzírozza az elvetemült elkövetőt a fal réseibe! Követelem a halálbüntetés, vagy a nyers pacalevés azonnali visszaállítását!” /Frady Endre, zajfaltervező és rímdíler/

„Zajfal?! Azonnal bontsák le a zajfalat! Enélkül is elég nagy zaj van itt, nem kell, hogy még egy fal is idezajongjon az orrunk alá! Eltöröm a kezét annak, aki legközelebb zajfalat mer ide építeni! Huligán mérnöklobbi!” /özv. Irgumburgum Dühönczné Saller Irén, tömbházmester és Szokol kisrádió díler/

„Felnégyelni! Felnégyelni!” /Közvélemény Jenő, polgár és adócsalási kiskapu díler/

„Anyám kérdezte, hogy akkor, ezentúl ugye én sem fogom a közelünkben épült zajfalakra firkálni éjjelente, hogy ’Minden celeb monnyonle!’ és ’Abcúg bulvár!’, de megmondtam neki, hogy jupiterlámpa nélkül minden kisökör fekete. Nem értette és ideges lett. Én is hasonlóan vagyok ezzel a verssel! Te Frady, én úgy megírnám már a nekrológodat!” /Puzsér Róbert, kritikus és ekedíler/

„Vezessünk áramot a zajfalakba! Fellendülne az energiaszektor, száguldana az ipar, nőne a vásárlóerő, bőven adóznának a temetkezési vállalkozók és dübörögne a gazdaság! Ugrásszerűen növekvő monetáris hatalmunk révén befolyásunk alá vonnánk Svájcot, Németországot és Trianont, majd a Nagy-Magyarunió (volt Európa) gyarmataivá tennénk az összes kontinenst, a Földhöz csatolnánk a Marsot és az onnan szállított olcsó kis zöld rabszolgákkal zajfalakat építtetnénk végig a Tejút mentén! Hű, de nagy csönd lenne hirtelen az űrben!” /Elmü Ilma, energetikai szóvivő és áramdíler/

„Jól van, az én megélhetésem itt évtizedekre biztosítva van!” /Zamek Jolán, főnővér és nyigiszuri- ill. kényszerzubbonydíler/

http://fradyendre.blogspot.hu/2013/04/a-zajfalfirkalo-itelete.html

Frady Endre:

Tik apó és a kardfogú csótánylepke

Egyszer volt, hol nem volt, még a GPS koordinátákon is túl, élt egy fiatalember, akit Tik apónak hívtak. Valódi neve Dr. Lippitik Lajos volt, de mivel folyton menekülnie kellett, ezt titokban tartotta és álnéven bujdokolt.

Hű, gyerekek, hogy bujdosása közben mennyi rémisztő kalandban volt és van része! Ha én azt mind elmesélném nektek, magam is úgy megrettennék, hogy lefordulnék a székről! A mindennapi égő kilátóból, jeges vízesésből, éhes krokodil szájból, sós kútból és kerék alól történő meneküléstől eltekintve azonban már-már unalmasan békés volt az élete, mígnem egy napon, egy szép napon…

… vad hörgés és szárnycsattogás remegtette meg a légteret!

- Ugyan már, 007-es ügynök! Azt hiszed, hogy a kardfogú csótánylepke jelmezeddel átverhetsz? Megint vesztettél, ma is te fizeted a vacsorámat a Kentucky Frightened Chicken-ben!

- Jól van, nyertél! – szólt James Bond hangon az utolsó élő kardfogú csótánylepke és már tátotta a száját, hogy leharapja a megtévesztett Tik apó térdkalácsát, amikor utóbbi hirtelen életösztöntől vezérelve felugrott és fogával elkapta a gyorsan pörgő ventilátort, majd kellő perdületi lendülettel elengedte és kirepült az ablakon. A kardfogú csótánylepke utána vetette magát és szörnyű harc kezdődött az udvaron.

A csótánylepke sokkal erősebb volt, Tik apó viszont sokkal okosabb, és amíg a szörnyű rovar zavarba esve tanácstalanul álldogált az olyan kérdései felett töprengve, mint, hogy „Ha a mosómedve mindig mos, akkor mikor medve?”, vagy „Mi az 1/x hiperbola aszimptotájának egyenlete?”, Tik apó mosolyogva kettévágta a bugylibicskájával.

- Egy ellenségemből lett két felebarátom! Jó üzlet, hehehe! – nevezett Tik apó és egy gyors mozdulattal kirántotta maga alól a gyepszőnyeget, de olyan ügyesen ám, hogy talpon maradt.

- Ez igen! Van annak reflexe, aki el nem issza! – mondta az épp ekkor érkező fivére, Dr. Lippitik Levente, aki a folytonos menekülés miatt vette fel a James Bond nevet.

Összeölelkeztek, tüzet raktak, megsütötték és mind megették az utolsó kardfogú csótánylepkét, majd világgá mentek.

Mire a környezetvédő aktivisták a helyszínre értek, már csak egy „A kardfogú csótánylepkét elbuktátok! A szibériai pandacápára jobban vigyázzatok, mert legközelebb azt fogjuk megenni! Tik apó és James Bond” szövegű cetlit találtak. Olyan, de olyan mérgesek lettek, hogy az őket megmaró királykobra rövid szenvedés utáni képzavarában feldobta a talpát. A gyomrából előkerülő gyémántgyűrűről és a birtoklásáért folytatott világűr háborúról majd a jövő héten mesélek nektek.

Addig is, ha véletlenül kardfogú csótánylepke támadna rátok a levegőből, ne ijedjetek meg, mert csak Tik apó fivére, a vicces kedvű James Bond akar titeket megtréfálni. Csak lőjetek rá csúzlival és meglátjátok, hogy visítva fog menekülni!

Itt a vége, fuss, ha égne! Aludjatok jól, álmodjatok szép színes, szinkronizált szélesvásznúkat!

http://fradyendre.blogspot.hu/2013/04/tik-apo-es-kardfogu-csotanylepke.html

+ BÓNUSZ TREKK:

Igen, jól emlékeztek, tényleg ma este 1/2 7-kor lesz a Bibliakör!

(XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet)