(Arany Elektra)

Az Időhöz

Idő mit kérsz?

Mit tegyek,

hogy a fájdalom, a sebek

gyógyuljanak?

Mit cselekedjek,

ha nála már semmit nem érek?

De engem bánt,

már nem oly erősen,

de naponta visszajön!

Várjak?

Tenni késő, elfelejtettek,

csak engem nem hagy nyugodni.

Fölöttem virágok nőnek,

a fű újra kikel, folyik az élet.

És engem elfelejtettek.

Mit kérsz?

Mit tegyek hogy nyugodni hagyjon a gondolat

ne jöjjön többé a zaklatás egy perce se

háborítsa meg változatlan életem itt?

Mit kellene tennem?

Mit mond a bölcs tanács?

Kronosz, hogy bírod a sok bűnt,

ami homlokod ráncolja és szakállad növeszti,

válladra nehezedik mint mázsás súly?

Az emberi természet bűne,

attól szenvedünk.

A közöny, a felejtés,

a feladás, a lemondás

ami az egyiket megkönnyíti, másikat elemészti,

mint a mocsárba lépő hattyút.

Elfelejtenek,

egyszer mindenkit.

Életedet adtad volna érte és feléd se néz.

Könnyű hidegnek lenni kit sosem ért meleg.

Nehéz hidegnek lenni ki mindig forrón lángolt.

A szív bűne ha közönyös vagy,

a te bűnöd, szívtelen vagy!

Nem az idő,

hanem a rideg kő fölöttem,az ami hűt,

a rideg kő, amire már rávésték ki voltam.

Voltam?

Pedig én itt vagyok!

Hideg csontjaimban valami melegít. Itt vagyok!

Elszáradt szívem valami kitölti. Élek!

Fölöttem folyik az élet.

Mit tudok tenni itt lent?

Kiáltsak? Ki hallja meg?

Mikor jön kiásni engem?

A remény örökké él,

de felejteni nem tudok.

Idő! Mit tettél velem?!

Gondolkodom és mégis halott vagyok.

S mikor leszek igazán halott?

Mikor az idő nyugtot ad, elveszi lelkem

elveszi gondolataimat amik megmaradtak,

mert megátkoztak, hogy így szenvedjek tovább,

ez a büntetésem mert szerettem!

Szeretni bűn!

Elveszi kis napi gondolataim, emlékeim,

elveszi megmaradt kis melegségem,

elveszi lelkem szeretetét, szeretni akarását,

akkor ad örök nyugalmat, amikor csontos arcomon,

kiszáradt számon

nem lesz élet, nem lesz mosoly.

Miért folyik fölöttem olyan gyorsan az élet?

Az embereknek nincs idejük egymásra figyelni,

megállni és belenézni a másik lelkébe:

"Valami baj van, tudom hogy mélyen valami bánt."

Nincs idő megállni:

"Valami nincs rendben az életemben, a sok rendezetlen érzés, az bánt belülről."

Nem eltemetni kell az élőt!

Eltemetni az érzést!

Itt mélyen, valami bánt.

A föld alatt valaki él.

Itt lent valami bánt, ami nem múlik.

Mert annyi idő van itt,

de cselekvésre nincs már lehetőség,

csak gondolatok.

Van idő átgondolni mi jót, mi rosszat tettünk,

mit mulasztottunk el.

Van idő elképzelni hogyan élhettünk volna másképp.

Engem itt lent valami bánt

Idő mit kérsz?

Felejtsek veled és hűljek ki?

Reméljek veled és szenvedjek tovább?

Mit mond a bölcs tanács?

"Rendezd az életed dolgait,

ne hagyj érzést kárba veszni,

szívet kihűlni,

mert minden földi javadnál többet ér ez,

értéke nincs,

mert felbecsülhetetlen!

Ne hagyd, mert amíg élünk, nem késő!"