Kismartoni Egyházmegyei Levéltár (Diözesanarchiv Eisenstadt)

Forrás: A történeti Magyarország katolikus levéltárai

Az egyházmegye története

Honlap http://www.martinus.at

Cím A-7000 Kismarton (Eisenstadt), St. Rochus-Straße 21.

Telefon (0043)2682/777-235

Fax (0043)2682/777-252

E-mail office(contra)kath-kirche-eisenstadt.at

Nyitvatartás hétfő–csütörtök 8:30–12, 13–16:30, péntek 9–13, előzetes bejelentkezéssel

Az első világháborút lezáró békeszerződések Moson, Sopron és Vas megye nyugati részeit 1921-re Ausztriához csatolták. Ez az új tartomány osztrák részről a Burgenland nevet kapta. A győri és szombathelyi egyházmegyékhez tartozó terület apostoli adminisztrátorának 1922-ben a Szentszék Friedrich Gustav Piffl bécsi érseket nevezte ki. Őt 1932-től érsek utódja, Theodor Innitzer (1932–1955) követte, aki Josef Köller kisboldogasszonyi plébánost nevezte ki provikáriusnak. Az ő feladatuk volt az egységes egyházigazgatás megteremtése, a magyarországi egyházmegyékbe visszatérő lelkészek miatt keletkezett paphiány enyhítése, továbbá az egyházi iskolák nyilvános jogának megvédése. (Ez magyar múlt öröksége volt, és ezáltal Burgenland kivételes helyzetbe került Ausztrián belül.) A papság gyorsan alkalmazkodott az új lelkipásztori helyzethez, és a vallási élet erős fejlődésnek indult, elsősorban a katolikus nagygyűlések és a katolikus egyletek munkálkodása folytán. 1924-ben Tour-i Szt. Mártont Burgenland védőszentjének választották. Innitzer adminisztrátorsága alatt készült el a kismartoni katolikus tanítóképző, valamint a nagy- és a kisszeminárium, és az egyházigazgatást is Bécsből Kismartonba helyezték.

Az 1938-tól 1945-ig tartó nemzetiszocialista uralom alatt megszüntették az egyházi iskolarendszert és az adminisztráció székhelye is Nagymartonba, majd Savanyúkútra került. Csak a következő adminisztrátor, Josef Schoiswohl (1949–1954) címzetes püspök költöztethette vissza hivatalát ismét Kismartonba.

1960-ban XXIII. János pápa a „Magna quae” bullával elrendelte az Eisenstadti/Kismartoni egyházmegye fölállítását, és első püspökének az addigi adminisztrátort, Stefan Lászlót (1954–1992) nevezte ki. László püspök nem csak a templomok és plébániák felújítását, valamint a szociális és iskolai építkezéseket támogatotta, hanem két egyházmegyei zsinatot is tartott, 1959-ben és 1970/1971-ben, amelyek meghatározták az egyházmegye lelkipásztorkodásának az alapvonalait. A zsinatokhoz hasonló funkciójuk volt az 1980-ban és 1990-ben megrendezett egyházmegyei napoknak is.Bibliográfia

Rittsteuer, Josef, Kirche im Grenzraum: Ein Beitrag zur Kirchengeschichte der Diözese Eisenstadt, Eisenstadt, 1968.

Rittsteuer, Josef, Anfänge burgenländischer Pfarren, Eisenstadt, 1996.

Kolaska, Alfred, Die Entwicklung der Pfarren und der kirchlichen Anstalten in der Diözese Eisenstadt: Von den Anfängen der Administration bis zum 25jährliches Diözesanjubiläum 1985, Wien, 1986 (Wiener Katholische Akademie, Miscellanea, Arbeitskreis für Kirchliche Zeit- und Wiener Diözesangeschichte, Reihe 3/113.)

Stirling, Anton, Die apostolische Administratur Burgenland : Eine rechtsgeschichtliche Untersuchung, Eisenstadt, 2000.Heiligtümer der Heimat: Schriftenreihe über die kirchlichen Denkmäler des Burgenlandes

Rittsteuer, Josef, Das Heiligtum in Oberberg-Eisenstadt, Eisenstadt, [1959].

Strauß, Irmgardis, 300 Jahre Maria Loretto, Eisenstadt, 1959.

„Haus zum Herzen Jesu” Pinkafeld 1852-1952, Eisenstadt, 1961.

Rittsteuer, Josef, Die Ruster Fischerkirche, Eisenstadt, 1960.

Rittsteuer, Josef, Die Domkirche in Eisenstadt, Eisenstadt, 1964.

Rittsteuer, Josef, Wallfahrstskirche Maria Weinberg, Eisenstadt, 1968.

Wurzer, Andreas, Katharinenkirche in Rechnitz, Eisenstadt, 1981.

Pfarr- und Wallfahrtskirche Unterfrauenhaid, Eisenstadt, 1982.

A kismartoni egyházmegye fölállítását elrendelő, „Magne quae” kezdetű pápa bulla, 1960

A levéltár

A levéltár az egyházigazgatás hatékonyabbá tétele érdekében 1950 körül jött létre. Elsősorban az egyházmegye hivatali adminisztrációjának iratait gyűjti, de őriz az egyházmegye életére vonatkozó egyéb dokumentumokat is. Állományvédelmi okokból számos plébániai levéltár is az egyházmegyei levéltárban található, elsősorban olyanok, amelyek a régi anyakönyveket tartalmaznak. Mindezek nyitottak a tudományos kutatás számára.