Zentai Tóth Béla

Új ezer év jön?

"- Rendre tájékoztatom észleléssel,

mondd ki: kell-é ekkora hévvel égni?"

Faggat égbolt foltja tekintetével.

"- Gyakran árnyaltan jeladást találni.

Lánc a fejlődés: ködös érdek ível,

változást hajhász. Köteles hasadni.

Ember önkínzó haladása mérgel,

ritmusától képtelen-é szakadni?

Sejted, egy rendszer röpülése zárul,

nagysebességgel. Feszül, összeroppan,

fényezett tévút: vele szembefordul."

Újszülött évezred erénye harcban

serdül, épkézláb alakul, kimozdul.

"- Menthető lennél? Hiszed elvakultan!"

*

(most az olvasó, előadó hevesen legyint)

Zentai Tóth Béla

Mulatság

Zűr kavarog, köde lendül. Erőteljes hanyag estély.

Összefutó terebély illatok. Ellep a mély.

Lázkiütés. Szabad út. Mulató vendégsereg áthúz.

Nemtelen arculatunk, fröcsköl a hangszalagunk.

Illatozó eleség ha fogy, azt pótolni legelső.

Féktelen árja felönt, dőzsöl, el-eltelik ő.

Néked előjogod új lakomázást tartani. Kérd hát

- vágyakozón ölel át - ürmös ital zamatát.

Elfogy a hús, kiürült az ezüst tálkád. Ide sűrűn

végy, szedegess. Sietünk, rögtön, ej, ünnepelünk!

Tűz, komisz életerőt utasítgat. Lényege számít?

Hogyne! A tánc bizonyít, érzete felszabadít.

Élek-e? Lump hevület bekerít, rablánca na, felszít!

Létem ez? Átmelegít? Roskatagon kifeszít.

Langyhalom. Éjszaka úri nyalánkság, csócsa a járdán.

Elfogy. Eb ízlel, imád. Züllik a hulla. Falánk.

Zentai Tóth Béla

Magzataimnak

Félhomályos rejtjelek ütközése,

származástörténetek ágazása...

Ámde kézírásotok ismerése

elhalasztott harc nekem. Ezredéves

rejtelem vár: összetevők keserves

felkutatása...

Zentai Tóth Béla

Hozzászólásokhoz & felolvasásokról...

Olykor elolvasol engem. Előfordul? Kimerítő?

A kritikád eszelős járata megviselő.

Sár, iszap eltakar. Á, cudar élmény: fojtogat, átjár.

Nézeted - árt a sugár - huncutul egyre bejár.

Összetör? Érzem a művelet elmélyedt ezer évét.

Élem a rettenetét, fennakadó jelenét.

Dőre betűsora dúl fel. Hevem, íme kigyúl:

fordulatos hiba nélkül idézz fennhangon ezentúl!

Zentai Tóth Béla

Mélyére nézve

Kétséges nekem:

amit magaddal teszel,

utóbb sorsod lesz?

"Kiismerhetetlenül,

s elkerülhetetlenül!"

Lehet, nem hiszed,

ember mindenütt téved:

Istent megihlet.

"Kimeríthetetlenül,

s elengedhetetlenül!"

Zentai Tóth Béla

Méz, egy üveg méz

"Könnyedén adom,

hidd. Idegenből tértem:

vedd el derűsen!

Mert rideg nyereség öl,

viszályban metsz. Kaszabol.

Rátermettséggel

- ó, zavaros valóság -

szólítsuk egymást!"

Kétségtelen, meggyőzött:

hát űzzük el a közönyt!

Zentai Tóth Béla

Nikotin-sárga

Képvers

S kikönyökölve

utcazajban füstölünk:

nem látunk, hallunk.

Zentai Tóth Béla

Örök folt

A lenyomatuk

itt van. Folyton. Bosszantják

a belső hangunk.

Utcalakók hajléka

fanyar, rút magánzárka.

Zentai Tóth Béla

rossz arc

rendet vág köztünk

mielőtt sírba teszik -

e világban itt

Zentai Tóth Béla

Képeim

Néha fölösleg eszem reped, istenverte szokás győz,

mélyen előretörő kábulat ágboga űz.

Alkotok? Ütközet érzete megkínoz, beborít. Nyílt

képeim elvetemült magva, a képzete szít.

Üldözöl éveimen tova: felhorzsolsz, te közízlés!

Tárlatot ellaposít egy lüke vélekedés...

A sznob erélye velőmbe hasít, rossz arca kikészít.

Síriratát sose hidd, napja fakó, de vakít.

Képek, a képeim árnyalatához járna az értés,

olykor előkerül ő, úgy-ahogy enged a rés...

Zentai Tóth Béla

Zemira

szólítjuk egymást: Bosznia, népei és én

" - Visszatértél? Légy velem engedékeny!

Förgeteg száguld idefönn. Felajzva

elvakultak népeim. Észszerűen

félretaszítnak."

" - Mért verekszünk szüntelen? Őt sajogva

vágyjuk. Ádáz indulatok hasítnak.

Prédaszerzés sürget. Orozva rángat

kéj, gyilok, átok."

" - Balgaság él benned, a megveszett, al-

jas világ érint. Ugye, most is rávesz? "

" - Csak legyints rá, érj ma, keress merészen!

Összepakoltál? "

Izgat, áthat harcuk, a végzetük hely-

színe. Ismétlődik a Kozmosz összes

vétke: apró mása a végtelennek

szétterül itten.

(Bosznia - , népei -)

Zentai Tóth Béla

Derengés

életérzés

"Összepakoltál?"

Indulunk valahová?

"Égtájak felé!"

Korán szolgáljuk egymást,

fényűző Világosság!

Zentai Tóth Béla

Nézetem

Mindenütt tett. Észleled? Űri szinten

dől a történésözön. Ám előre

írva mind: szándékos irányba. Vérem

vélekedése...

Zentai Tóth Béla

Lehangolva

Elkerít, csendben tapad áthatóan.

Fejlövés kábít, anyagában érces,

mint a szennyes méreg. Ütése szürkül

környezetéhez.

Zentai Tóth Béla

Zárszó

S rám tör a rémület, átfog a sírkert hantjai mélyén.

Vési ború a velőt, elnyel az életigény.

Űzöm a nappali fényt, teliholdat zaklatok. Ázott

gúnya sanyargat, aszály égöve körbefutott.

Por, piszok összecsapott hada szikkaszt. Hangtalan önvád

roncsol, okád. A kopott maskara ér-e fohászt?

Színaranyad lebegőn idedobnád-é, eleven lét?

Háborodott zuhanás súlyt: zavarón. Kimerít.

Zentai Tóth Béla

Európa vár

hódítunk

Szemrevalón, csinosan szabad országod leigáznunk,

lányaid` űzi a kéj, éri szagunk: bezseréz.

Hozzuk orozva hitünket. Az álláspontod avult mersz,

szokd meg! A támogatás, hisszük-e? Jár ma nekünk!

Zentai Tóth Béla

Kifulladva

Ember igája rohanva, szorongást célratörőn gyárt.

Messze hiábavalón éltet a lázadozás.

Zentai Tóth Béla

Emlékezet

J

Rendszerezett a világ. Emberi ész dacol ám...

Néha leáll dübörögve a mindenség. Utolérünk!

Zentai Tóth Béla

Holdnyavalya

Izzasztó nyáréj. Rejtőző tébolya sújt épp,

dermedt, hangtalan ég, környék. Ébreszt a megérzés.

Légszomj fullaszt. Végtelen űr, csábít keze végképp:

fák a tetők magasán felakadt kénsárga sebészkés.

Bősz telihold - ráérőn átvillant - esze megfejt:

"Hajjaj, elérlek! Munkád elfogy, sejtet a rejtjel:

hívatom, elbánok lelkeddel. Nincs, aki elrejt!"

Dráma: feszélyez a perc, égő színtéren ej, elnyel.

Átizzott emberhúst rángat a jéghideg, élő

csonkon. Szétpattant test és lélek. Tusakodnak.

Rászolgált megtorlás. Önvád ráz. Belül él ő.

Pályáján megtűrt felhőcskék. Éj az övé csak...

...

...virrad. Színek lángjai, versek hangjai. Érzed?

Mákonyos ébresztőt a Nap arca a bíbora hint el.

Várunk, lelkesedő muzsikás, ó, hangszered érjed,

istenek arcai védenek, és Árkádia zöldell!

L. Pirandello, Taviani testvérek után

Zentai Tóth Béla

Nász, nász

Hajh, kikelet! Kész dévaj tülekedés.

Elhulló madártoll, pajzán ébredés

éltető lehelete mozgolódik

bőszen, s a sűrű rengeteg megnyílik.

Elhulló madártoll, pajzán ébredés,

gáttalan násztűzben leplezetlen`

reng a Nap is. Az érzéki dübörgés

átüt az égből sugárzó rezgésen.

Gáttalan násztűzben leplezetlen`

magot teremtő szenvedelem duzzad,

gyötrő hévbe visz. Valósan elragad

rakoncátlan, féktelen lendületben.

Magot teremtő szenvedelem duzzad,

vigasságos ütközetüket hát hadd!

Huncutkodó, bájos szellő szétárad,

s benépesül a Föld. Te is akarjad!

Zentai Tóth Béla

Berlin, 1928.

Fém, üveg, ég közt súrlódunk, pusztít vad irammal,

bódult istenség nyű, s tisztítótüze izzaszt.

Sodró nagyváros hajszol, hozzánk simul okkal,

érzed-e? Dőzsöl a cinkos gondviselés: odaforraszt.

Kényszer a túlélő ferdítés praktikus arca,

Szétmar a nélkülözött nyílt átélés, a kudarca.

Hajlatlan, gyöngy szó nem irányít, ó, belerúgnak,

francot a tisztességes tagnak! Félkart érdemel ő csak...

Mestermű. Helytálló, csepp története mérték,

szólít még a derék bűntárs, öntelt, proli környék.

Itt vagytok még? Sikk, matató ménkők: kese nőcskék,

állandó túlélők, átformált szigetecskék?

Gyűjt, csábít újabb tagokat. Míg élsz, Alex eltart

ám, nagyrészt fortélyosan, itt-ott síri ledéren.

Felkelek éjszaka. Átvirrasztom. Járok a téren,

jéghideg ujjai hadd közelítsenek. "Állj!" Ida feltart...

A. Döblin, R.W. Fassbinder: Berlin, Alexanderplatz

Zentai Tóth Béla

+, -

Tél. Sírig tartón épp most álljon le a Földünk?

Váltóláz, örök alkony rászáll. Íme, döcörgünk,

dermedt él döfköd, fáj. Trancsírzó szele szétvág

létem körvonalán. Űrmélyi hiábavalóság

gyötrését számon kérnem... Forr, súrol az ihlet:

nyáron az ürmös fény pöndít. Lásd, megveszek érted!

Zentai Tóth Béla

(N)Ő(K)

Érintés és újabb érintés, napi szükség

széjjelhull. Elképesztően, ej, átkarol éhe.

Elméd váltig másít. Szárnyalgat maga kedvén,

bőszen ijesztget, hozzám fér. Széttép ez a rémkép!

Nyújtok támasztó kart. Ráköp testesen. Őrjít!

Kézen fogjam kőomlását? Érc pöröly eddzen?

Á, dehogy, oktalan és látszat vétség szele feddjen!

Gyöngyszem acél szálkája tör és zúz. Végzetes ékszer.

https: //www. youtube. com/watch? v=BK39TiJyFMA, Szabó Gábor: Femme Fatale

Zentai Tóth Béla

Tompítva

t

Testvér, összetör űzött vergődésed! Elérlek:

fetrengsz, mardos a halk gyógyház kosza, ágydoha jár át,

megroppantott szellem, előtör a tébolya. Félek...

Sors ölel ám: rád hinti gaz ősöd igaztalan átkát,

foszlik a tested, volt atlétát rejt el a zárkád.

Dermedt, zordon utóhang. Érintésem a párnád.

Zentai Tóth Béla

Ősvétkem

most

"Lelkem felmentem,

ismersz, tudod, ki vagyok.

Most rettegsz tőlem.

Zaklat a vér. Taglózok,

megírt sorsunk bevégzem!"

utána

"Idővel foszlik,

de Velő mégsem felejt.

Kizárt így ölni.

Menthetetlen` elveszejt

fennakadásban élni."

előtte

"Veszett törvényem

gyarló áldozatról dönt.

Oldja személyem.

Rendellenes kényszert ölt

a kiengesztelésem."

_ _ _

Óh, nincs rálátás,

bosszút áll pusztításunk.

Kellő lassítás!

Mindvégig rájár bennünk

az össz irtó szándékunk.

http: //port. hu/galeria/rovidfilm-a-gyilkolasrol/movie-2150? openwith=950055

Zentai Tóth Béla

Kettévágott kutya

Jó égnek tetszik,

hadjáratért áldoznak.

Gerincem metszik.

Köteléket fogadnak,

mormolgatva elásnak.

http://24.hu/tudomany/2017/07/16/magyarok-eskudhettek-a-megtalalt-kettevagott-kutyara/

Zentai Tóth Béla

Népi demokrácia 2017.

"Ki veheti el

jó munkástól a gyárát?

Csak galád csellel!

A telep apádé volt,

most meg senkié! Látod?"

Zentai Tóth Béla

Portásfülke nélkül

"Nincs emlékem már,

te meg nem gondolhatsz rá.

Tönkrement a gyár.

Perzsel a Nap. Körbering,

éj árnyam körül kering."

Zentai Tóth Béla

Romtemető

3.

Alázuhanó kő,

sima lapján kesergő.

Sírig szerető.

Gyászdalod nem írom ám,

dehogy vár az idő rám!

Zentai Tóth Béla

Vita számítógépemmel

két hangra írva

Elindulsz már? Nem?

"Indíts újra. Lefagytam -

megszab a velőm."

Álomszerűen titkos

vezényparancsom mardos.

"Elromlottam én,

önmagam tartom szemmel -

hibám javítom."

Derül, tisztul a közöny,

nagy sebesen elköszön.

...

"Lehet, jól sejted:

fényes isteni jótett-

gépmagom töpreng."

A szerveid, szüleid

az alkotórészeid.

Zentai Tóth Béla

Különös fáradtság

ez a kezdet

Abroszra dőlő,

forró tej: cirógatom.

Bizarr mozzanat.

Bogot bezserézek: bök,

a kéj tőlem el nem lök.

Fel-feltűnik a

lefelé csúszó kígyó.

Rengve érkezik.

Tartózkodásom mellett is

keserves vérem elvisz.

Érzed-e? Buja,

agyonsújtott öledet?

Borús ábrándom?

Hajtja a véráradat

nyöszörgő hangszáladat.

...

Bolyong, míg kitör

testből a Nap vérröge.

Tevékeny anyag.

Széles, áttörő metszet.

Most gerjeszt. Ez a kezdet...

K. Kieslowski: Rövidfilm a szerelemről művének továbbgondolása.

Zentai Tóth Béla

Kiállítás két hangra

előtte

"Nem állítod ki,

ha számítok valamit.

Azt a képedet!"

Vad, beste vetekedő

a Sarkcsillag szerető.

utána

"Szám rontotta el

régi vágyad, viszonyod.

Helyrehozom én!"

Markos bakó ráncigál,

gyötrésemben sántikál.

...

A fogadkozás

bűzös, csatakos kutya.

Leheletes hang.

Bácskai vérem verdes,

ellenérték jár. Érdes!

https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=TMtn-MF2VdM

Zentai Tóth Béla

Szoborportré

Szín és keménység

keresztező sajgása.

Összefogózva.

Vésett redő, belesek:

horzsol, látod lebegek!

Balogh Sándor szobrászművész tárlatán jártam.

Zentai Tóth Béla

Romtemető

2.

Feneketlen lék:

felbontott sírba nézek.

Alább süllyedek.

Zentai Tóth Béla

Romtemető

1.

Mélyen a teste,

nyomában jár sírköve.

Beteljesedve.

Zentai Tóth Béla

hitem

előtted semmi

most vastagszik a bőröm -

utánad semmi

Zentai Tóth Béla

Átok két hangra

"Áttörő festet.

Írás nincs rőt köveden.

Ecsetcsapás. Csak.

Egyszer úgy elkaparom

a lappangó gyilkosom!"

Ezredéven át

veszett sarokvas varas

foszlánnyá hasít.

Aszik a bőr, a réteg,

olvaszt a szennyes méreg.

"Csalsz, versz, törsz. Nevelsz...

Keserű véred zülleszt:

állom mint kéjenc.

A Hölgynek jár oltalom,

de életed átkozom!"

Homlokod sűrít:

benn bővizű folyócska

alkot és teremt.

Testecskéd lávatava

ütős, való versstróFA.

Zentai Tóth Béla

hit

előtte semmi

most vastagszik a bőröm -

utána semmi

Zentai Tóth Béla

Vakmerőn

Te ámító Nap!

Gőgös bérenced leszek,

a zajos eső.

Elcsapjuk a szélfúvást,

üldözzük az elmúlást.

Összepakoltál?

Indulunk valahová?

Égtájak felé!

Jelem, vágyam rád talál,

mondd: vakmerőn tartanál?

Zentai Tóth Béla

Politikus

Les. Figyel. Színlel.

Sokatmondó hangszínnel

fellép, szerepel.

A belőlünk kiszakadt,

tűrt vezetőnk ránk ragadt...

A választásokra

Zentai Tóth Béla

Góc

Pompás, gyötrő sarc

a bősz, dévaj szenvedély,

a jóleső góc.

Te párolgó zsarátnak,

szít az illatos hátad!

Zentai Tóth Béla

Elszáll egy nyár

Dalmát hajnalban

könnyű, éjszakai köd.

Ráérős oszlás.

Összefogózva

apró ölelő nyomok.

Elszáll egy nyár. El...

Zentai Tóth Béla

Arab feleség

Azra

Éles körvonal -

még napszentület előtt:

érkezel? Várlak!

Késel? Elmaradsz?

Közelíthetetlen vagy?

Felfoghatatlan!

Testecskéd hevét

derekammal nem érzem -

bajos éjszaka.

Valós mentség gyümölcse:

elodázott nász és kéj.

Mint gyermekeddel,

legyél velem elnézőbb -

arab feleség!

Zentai Tóth Béla

Százéves történet

Könyörületlen

első világháború -

keser` vérengzés.

Ölt sorsdöntő kényszerből

gyerekember nagyapám.

Az eszem töpreng

gomolygó sejtéseken -

megférek eleimmel.

Zentai Tóth Béla

Nyári förgeteg

mezőn ázva - madárijesztők

Maskarák várnak

vigyázzállás közepett`

égi keringőt.

Mennykővel áldott

égzengés. Zihálva

leszorít s megdönt.

Szilaj iramban

a meredek, vak űrből

zuhog. Ítélet.

Testcafatot tép

a csatakos viadal.

Féktelen hévvel.

Vitéz maskarák

égrengető tivornyát

levágnak. Hősök

Zentai Tóth Béla

Ziháló dervenya

kérdés és felelet

Fújtató ördög?

Kovácsfújtató lehet?

Hánykódó titok?

Nem. Tangóharmonika!

A táncvigalom nyitja.

(Szaniszló Jánosnak)

Zentai Tóth Béla

Mögöttem

Háttér. Termetes,

megkerülhetetlen társ.

Romlás vagy áldás.

Zentai Tóth Béla

KUBAI SZIVAR - EL TABACO CUBANO

Kéjt parázs táplál,

révület gyönyört ölel.

Megkeres, talál.

A telt füst védő társ lett,

egy lelki emlékezet.

Zentai Tóth Béla

Ligetben

Nő teste tárul,

érdeklődésem mozdul.

Lesznek dolgaink?

Sok. Erdei képeim,

kincset érő soraim.

Zentai Tóth Béla

Eredetem

Életkedvem fűt,

bácskai föld szakajtott.

- Csettintesz nekem?

- Jószívvel. Meglelsz. Mindig.

Kergetem a világod.

Zentai Tóth Béla

Tűhegyre szúrva

Szeged

Koptatott vájat

velőmben az akarat.

Mit keresek itt?

Nem olvad bennem az érc,

kifulladó ér, fejtés.

Zentai Tóth Béla

Terján-Lőrinczfalva

2016.

Nincs helybéli ős,

tájékoztató a csönd.

Falurombolás.

Idegen teremt hitet,

jövendő szülőhelyet.

Tőtől az égig

sírkertet rejt a burgying.

Törölt faluvég.

Az új rokon elfeled,

nem létezik a nyelved.

1954.

Árulót kér a

fondorlatos hatalom.

Kényszerbizalom.

Törvény önkénye hajtja

szaktársát öntudatra.

Lezüllött hite

ellenségnek előnyt ad.

Ártó szolgálat.

Ő a kalapács feje,

használja számos nyele.

A rombolás 62. évében, Burgying - Délvidéken áthatolhatatlan őserdőt jelent

Zentai Tóth Béla

A dús hölgy dicsérete

(minden sejtjéből romantika csepereg)

Akácvirág leng,

színmáz méhed szendereg.

Telt mézesmadzag.

Énekesmadár díszít,

míg gömböly` törzsed feszít...

Zentai Tóth Béla

Dunafalva

Telt vaknap alatt

forgószél söpör mindent.

Égi merénylet.

Zárlat. Ijesztő szünet.

Készítem a felvételt.

Zentai Tóth Béla

Szeretők

J és P

Féltett gyengédség

átlátszó lepel alatt.

Bujkál az izzás.

Földrengő tombolással

ölelkezünk. Titokban?

Zentai Tóth Béla

Betyár vállalkozásaim

Gyep, göcs kövesút

felében-harmadában

buktat, igazít.

Velőt véső ábrándot

ködös lehetőség fűt.

Zentai Tóth Béla

Aracs

Hajításnyira,

szorító peremen túl,

Isten tenyerén:

az elfeledett kegyhely,

omló szentélyünk, Aracs.

Nincstelen tájon

réges-régi lüktetés-

sóhaj és fohász.

Irgalmat nem ismerve,

kötődéssel érkezem!

https://youtu.be/9MG3ldOj1AY

Zentai Tóth Béla

Nász

Üldözés és kéj.

Leplezetlen násztűzben

tudom, lekötnél.

Átütő, lágy hullámon

érzületünk elmerül.

Szilárdan tartom

a bokádat. Harapom,

el ne párologj!

a világ legfontosabb dolgáról van szó, dátum nélkül működik

Zentai Tóth Béla

Lsd

Korcs valóságot

többszélű kapaszkodón

ábrándképre vált.

Röpke korszak. Űzötten

Syd Barrett időtlen kút.

Zentai Tóth Béla

Merénylet

Genf 1898

"Mi történt velem?"

anarchista döfése

az útravalóm.

Végső megilletődés:

roppant méltánytalan juss.

Zentai Tóth Béla

Jazz

Kupolakeret,

kiegyensúlyozott ív

a jazz-görbület.

"Blues a lelke mindennek"

űző, feszes tengelyek.

Szaniszló Jánosnak

Zentai Tóth Béla

Szék

Van Gogh festette

Gauguin széke aligha

nyugodt ülőke.

Üvegszín tanulmánya

gyér fényár feszítése.

Zentai Tóth Béla

J.D.

Sirály röptét figyelted.

(Föveny, csillám vakít el.)

Zuhan, magában oszlik,

s az, észrevétlen nyugszik.

Vad, Óriás fejlődés,

mi lett belőled szűnsz?

,,- Sors: eljött, mint balvégzet,

s korlátlan ismertté tett."