Gergő fiam

/yonathan/

Kicsi ember mégis más,

Számomra egy óriás,

Minden egyes porcikája,

Testem, lelkem darabkája

Mikor hallom nevetését,

S érzem szoros ölelését,

Tudom ez a pillanat,

Mindörökre megmarad.

Hangja úgy zeng, mint az ágyú,

Apu! Kiált. Gyere játszunk!

S máris száll a pöttyös labda,

Egyik dobja, másik kapja.

Egész nap csak fut a drága,

Be nem áll a pici szája.

Ennyi erő, energia,

Hogy fér el egy kisfiúba.

És ha esti órák jönnek,

Olvassuk a mesekönyvet.

Álmos szemmel összebújva,

Elalszik a kicsi fiam.