Lelkes Miklós: A „GÚNYOS MINIMESÉK”-ből

Lelkes Miklós: A „GÚNYOS MINIMESÉK”-ből

A BÖLCSELŐ ÉS A LÉGY

Egy félművelt, tudálékos ember mindenáron igyekezett belekötni a bölcselő írásaiba. Utóbbi ezen először csak mosolygott, és kioktatta őt miként közelíthetné helytelen nézeteit az igazsághoz. Ez azonban falra borsónak bizonyult, így a filozófus a kellemetlen emberkét továbbiakban már válaszra sem méltatta.

Ám néhány nap múlva, amikor a bölcselő éppen barátjával reggelizett, hívatlanul beállított hozzá a kötekedő. Ugyanabban a pillanatban egy légy is beszökött az ablakon és terepszemlét tartott az asztalterítőre kitett elemózsia felett.

A bölcselőnek a legyet sikerült egyből agyonütnie, de a kellemetlenkedő emberke ajtón kívülre tuszkolása már nehezebben ment, ráadásul sejteni lehetett: utóbbi megoldás csak ideiglenes.

Amikor visszaültek a reggelizőasztalhoz, a bölcselő barátja, némi évődéssel, így szólt:

- No, bár nem sikerült nálad a mondás, hogy "két legyet egy csapásra", nem is beszélve a mesebeli szabólegényről, aki egyszerre hét legyet ütött agyon, ám azért egy légy is eredmény. Légy szerény, mára elégedj meg ennyivel!

A bölcselő kissé bosszúsan, de tréfálkozón dörmögte:

- Nem is tudom, hogy a szemtelenkedést, pimaszkodást az a sok ember a legyektől tanulta-e, vagy éppen fordítva: a legyek vették át az emberektől a helytelen viselkedést. Mindenesetre az a mondás, hogy "szemtelen, mint a piaci légy" sokszorosan igaz, sajnos, e világ óriási piacára, legyeire és emberlegyeire egyaránt!

AZ IGAZSÁG KERESÉSE

Rosszindulatú, kötekedő emberke ugrott fel az emelvényre. Két karját teátrálisan széttárta, felkiáltott:

- Uraim! Az az idióta világpolgár, aki előttem szólt, a becsületes igazságkeresés szükségességét hangoztatta. Kérdem én, Mélyen Tisztelt Honfitársak: hát létezik másfajta igazságkeresés, mint becsületes?!

A leghátsó sorban a bölcselő felfigyelt e szavakra. Jó hangosan megjegyezte:

- Miért ne létezne?! Az igazságot a legaljasabb emberek is keresik, no, nem valamiféle humánus célból, hanem azért, hogy lábbal tiporhassanak rajta és, érdekeikhez igazodóan, hazugságaikkal bemocskolhassák!

A teremben néhányan egyetértően mosolyogtak. Ám továbbgördült a beszédek felpántlikázott szekere, tovább idétlenkedett a giccses zene, tovább bámult az összegyűlt nép, mint borjú az új kapura.

Az a kapu azonban, melyet sokan újnak gondoltak, régi volt, - nagyon is régi!

TRAGIKUS TÉVEDÉS

Kint az utcán őrjöngtek az emberek. Akit bűnösnek véltek, az verték, rugdosták, majd lámpavasra felakasztották, jóllehet, esetleg a kiszemelt áldozatok nem is voltak vétkesek.

A bölcselő ajtaján feldúltan rohant be a barátja:

- Nézz ki az ablakon! Fellázadt, gyilkol a nép!

A bölcselő szigorúan rászólt:

- Tragikus tévedés! Kint nem a nép van most, hanem a csőcselék! A nép nem így viselkedik...

Barátja megdöbbent:

- Azt mondod, hogy csőcselék?!

Izgatott vita kezdődött. A bölcselő barátja végül belátta tévedését, de azért mégegyszer az ablak felé bökött:

- Ha ők győznek, akkor majd népként fogják emlegetni, magasztalni őket...

A bölcselő arcán ráncok futottak át:

- Ez így igaz, de az igazság számára ez a mostani utcai tömeg mégiscsak csőcselék marad. Az igazi nép, bár sokakat ért sérelem, most, zavarodottan, kételyek közepette bár, de otthon ül, - és megpróbál gondolkozni...

ISTENESÖRDÖGÖS EMBER

Egy sorban kövér ember tolakodott, lökdösött félre másokat. A bölcselő odasúgta barátjának:

- Azt az istenesördögös embert, sajnos, jól ismerem!

- Istenesördögös?! - nézett nagyot barátja.

- Igen... - bólintott a bölcselő. Nagy magamutogatással, hogy mindenki lássa, Istennek hízeleg, de többnyire az Ördögnek cselekszik!

FORDÍTOTT TÖRTÉNET

Hol volt, hol nem, volt egy kutya, aki embert tartott. Hűséges volt a kutyához ez az ember. Egy darabig a kutya is jóltartotta az embert. Mindig dobált neki prágai sonkát, ementáli sajtot, még kaviárt is vitt neki egy díszes tálon, meg, ha szomjas volt, megitatta a napóleonossal. Mármint azzal az észt legyőző konyakkal.

Egyszer a kutya gondolt egyet: minek tartsa tovább az embert, hiszen már megunta! Az embert is, hűségét is...Gyanús, ha a kutyát egyszer sem árulja el az ember!

Beleült a kutya négymilliót érő autójába, a hűséges embert elhelyezte a csomagtartóban és elvitte az igen távoli erdőbe. Nem kirándulni, habár az ember bokája kirándult, amikor a kutya kidobta őt az autóból. Nagyot nézett az ember, de csak annyit hallott volt kutyagazdájától:

- Most már feleségül mehetsz a Vasorrú Bábához, keresd meg őt mézeskalács házikójában!

Mellesleg abban az erdőben nem is volt mézeskalács házikó, sőt, még házikó sem.

A kutya hazahajtott az erdőből, egy darabig élvezte az embertelenséget, azután vett másik embert az embervásáron, meg két gorillát is, utóbbiakat saját nagybecsű kutyaszemélyének őrzésére.

Eddig a történet, így mesélte a bölcselő. Ám a hallgatóság soraiból egy zöldfülű ifjonc felkiáltott:

- Tisztelt Tanár Úr! Én tudok egy fordított történetet, ahol nem a kutya dobta ki autójából az embert, hanem az ember a hűséges kutyát! Ilyesmi is előfordul! Elmondjam?!

- Ne mondd, fiam! - mosolyodott el a bölcselő. Maradj annál, amit most, tőlem hallottál! Te nagyon veszedelmes dolgot kezdtél el: gondolkozni. Azt a kutyafáját! A gondolkozás a forradalom kezdete! Mármint az igazinak... Mi minden lenne fordított történet, ha az emberek gondolkoznának is!

AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE

A bölcselő, könyvekkel telezsúfolt otthonában feketekávét iszogatott, közben pedig barátjával beszélgetett, aki a szép bocibarna tejeskávét részesítette előnyben.

- Megfoghatatlan, hogy az emberek hol rontották el a dolgot! - mondta barátja. Talán úgy kezdődött, mint a viccben: a másik visszaütött...

- Aligha.. - jegyezte meg a bölcselő. Úgy kezdődött, hogy mindkettő ütött, ugyanabból az önző célból. Nem olyan szép színű a történelem, mint a te tejeskávéd!

- Van benne valami... - bólintott barátja. Ezek szerint te most az emberiség történetét iszod, azt az erősen keserű pokolfeketét...

- Legyen némi igazad neked is! - mosolyodott el a bölcselő. Megédesítem egy újabb kockacukorral!

A GONDOLKODÁSRÓL

A bölcselő ott ült a rét szélén, egy lapos kövön. Nagy bőrkötéses könyve felett elmélkedett.

Kedves, copfos kisleány szaladt oda hozzá, kék ruhácskájában olyan volt, mint nagy lepke. Megkérdezte:

- Mit csinál a bácsi?!

- Gondolkozom! - felelte a bölcselő.

- Jó dolog gondolkozni? - tudakolta a leányka.

- Nem jó! - vallotta be a bölcselő. Nézd csak azt a gyönyörű, veres szárnyú pillangót! A virágok édes nektárját iszogatja, meg-megpihen egy-egy levélen. Nem gondolkodik, csak érez. Neki sokkal jobb!

- Az embernek viszont gondolkoznia kell? - kíváncsiskodott a kislány.

- Igen - hangzott a válasz. Nem teheti meg, hogy ne gondolkozzon, mert az veszélyes, de a gondolkozás gyakran szintén nem örömet hoz, hanem bánatot. Gondolkoznia kell azonban, nem csupán maga miatt, hanem mások miatt is. Annyit azonban megtehetünk, hogy igyekszünk, amennyire lehet, jól gondolkozni. Mi a neved, kislány?

- Vitéz Évike! - válaszolt büszkén a kis copfos.

- Szép név! - ismerte el a bölcselő. Most adok neked egy jó gondolatot, ötletet, Évike: vedd fel a kezedben tartott szandált, mert odébb lelkiismeretlen emberek, akik nem gondolkodtak, széttörtek egy üveget, otthagyták, és így a szilánkok megsebezhetik a lábad! Sőt! Még okosabb, ha kikerülöd azt a helyet, - látod?! - ahol azok a fehér margaréták virítanak. Hazafelé menet majd összeszedem az üvegcserepeket. Gyakran a gondolkodóknak kell helyretenniük a kárt, amit mások, nemgondolkodásukkal, okoztak!

A NÉP FELEMELÉSE

- Fel kell emelni a népet! Mi felemeljük! - hangoskodott rögtönzött szószékéről a politikusvezér, a szavak bohóca.

A bölcselő nevetve szólt oda barátjának:

- Hallod ezt az okostóbiást?! Most, választások előtt, úgy csinál, mintha ő fél kézzel is fel tudná emelni "szeretett népét", de amikor, hasonszőrű barátaival, hatalmon volt, meg sem próbálta ezt. Hja, az ígéretsúly, meg a valódi nagyon különbözik egymástól!

- No azért valami csak lesz a dologból, amennyiben hatalomra kerülnek, - mosolyodott el a barátja. Ha fel nem is emelnek, de azért ezt-azt majd megint elemelnek...

CSODAORSZÁG

- Ez az ország bűvös csodaportéka! - jegyezte meg a bölcselő, egy pohár tokaji bor mellett. Annyiszor eladták már, nincs sehol, - mégis nagyon sokba kerül és, érdekes módon, a szegények zsebének!

SZAVAZÁS

Választások előtt egy ember, nem minden hátsó gondolat nélkül, megkérdezte a bölcselőt: mit tanácsol, melyik párt képviselőjelöltjeire szavazzon?

A bölcselő annyiban ismerte már a kérdezőt, hogy tudta róla milyen rosszindulatú, mennyire ki szokta forgatni mások szavait, ezért diplomatikusan válaszolt:

- Mindenkinek, aki ilyen és hasonló dolgokban hozzám fordul, azt tanácsolom: a lelkiismeretére hallgasson, ha van neki. Ha pedig nincsen, akkor e kérdés felesleges: a kérdező maga is jól tudja, hogy miként fog cselekedni.

KETTŐS TÁMADÁS

Egy nagyhatalom, amelyik - nagyhatalmi etikett szokás szerint - köpni szokott nemzetközi jogra, humanitásra - megtámadott egy országot. A társaság izgatottan tárgyalta az eseményt, csak a bölcselő kortyolgatta feketéjét látszólag egykedvűen, és megjegyezte:

- Kettős támadás! Egyúttal önmagát is megtámadta.

Mindenki értetlenül meredt rá, csak a másik asztalnál mosolyodott el egy fiatalember. Ő megértette.