Név: Werschitz Annamária                                                  Az ősvallás kutatása

HAGYOMÁNY, VALLÁS, NEMZET

2013. augusztus 16. és 18. között a pest megyei Apajpusztán rendezte meg a Magyarok Szövetsége a Magyarok Országos Gyűlése hagyományőrző eseménysorozatot,  azzal a céllal, hogy a kárpát-medencei magyarság összetartozását erősítse és a magyarok ősi hagyományait újraélessze a társadalomban.

 A rendező szavai szerint: „Magyarok vagyunk, ez a vallásunk, itt születtünk meg. Akinek nem tetszik, az szabódjon a Teremtőnél, mert mindezt ő intézte nekünk. Nem tehetünk mást, föl kell vállalnunk mindent”.

 2010. március 20-án nagy napra ébredtek a kiskunlacházaiak, mert ezen a napon avatták fel a község határában a kunbálványt. A szobor egy áldott állapotban lévő kőasszonyt ábrázol, aki napkelet felé néz és egy áldozati csészét tart a kezében.  Fábián József Kiskun Kapitány a következőket mondta a szobor állításával kapcsolatban: „…Hirdesse e szobor a kiskunok és a Hármas Kerület összetartozását! Jelezze az észak felől érkezőknek azt, hogy itt kezdődik a Kiskunság! Ez a szobor az életről és az összetartozásról szól. Ezért állította Kiskunlacháza közössége. Idehozta az örökkévalóságból és szánja az örökkévalóságnak.”

Jelen dolgozatomban a két esemény kapcsán a magyarországi újpogány orientáció és nemzettudat összekapcsolódását tanulmányozom. Felvázolom azokat a fogalmakat, melyek az „újpogányság magyar módra” témakörhöz kapcsolódnak.  Példákon keresztül bemutatom azt a jelenséget, mely során az elméletek, vagy egyes vallási rítusok szintjén a pogány ősvallási elemek ötvöződnek a keresztény szakrális hagyományokkal, illetve a nemzettudattal a mai magyar társadalom egyes csoportjainál.

A neopogányság egy gyűjtőfogalom, összefoglaló elnevezése mindazon vallási csoportok sokféleségének, amelyek a legváltozatosabb archaikus (jellemezően természetközpontú) vallási hagyományokhoz nyúlnak vissza, felelevenítve és rekonstruálva az egykoron volt hiedelmeket, szokásokat, és vallási gyakorlatokat, a modern világ kihívásaihoz adaptálva azokat.  Az újpogányok úgy vélik, hogy a szabad emberek kiválaszthatnak bizonyos eszményi időszakot, mint a világtörténelem kitűntetett pontját, s azt új formában éleszthetik fel. 

Molnár Tamás szerint az újpogány tanok követői a keresztény egyház már későbbi szövetségesei, a monarchia és az arisztokrácia megsemmisítéséhez is hozzájárult. A liberalizmus annak a tanításnak a világi változata, hogy az emberi személy szent-nyers megfogalmazásban ezt nevezik individualizmusnak. A szocializmus nem egyéb, mint annak a világi kifejeződése, hogy az egyház törődik a szegényekkel, a megnyomorítottakkal, a gyengékkel és szenvedőkkel.

Máté-Tóth András a szent nemzet fogalmat használja a jelenséggel kapcsolatban, és a nemzetállamok kialakulásáig vezeti vissza a vallás és nemzet összekapcsolódásának a kialakulását. Ugyanis a nemzetállamok kialakulásakor, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia területén a katolikus és a protestáns, elsősorban református egyházak játszottak szerepet az önálló államok kialakulásában és a régi rendszerek fenntartásában. A Monarchia utódállamainál azonban ez a vallási szerep nem vált múlttá, hanem a későbbi monolitikus államszervezési tömbbel szembeni nemzetállamiság újrateremtésénél is kulcsszerepet tudott játszani. Tomka Miklós szerint a pártállami diktatúra alatt a vallás korlátozása és a vallási jelenségeknek az egyházba szorítása volt a jellemző. A rendszerváltozás után a vallási pluralizmus jelensége lett megfigyelhető. Az egyén maga választhatta meg, hogy milyen vallást gyakorol. Tomka a vallásosság egy speciális típusára hívja fel a figyelmet, melyet a „maga módján vallásosságnak” nevezett el. Lényege, hogy az egyén a vallási kínálatból az egyéni elvárásoknak és szükségleteknek megfelelően választ. A hívő az egyénileg definiált vallásokban a szentséget is saját hatalma alá hajtja.

Az újpogány orientáció a magyar társadalomban a nemzettudat jelenségével rokonítható. Az orientációt magukévá tevő egyének vagy közösségek az egykori, honfoglalás előtti vallási elemeket csak a magyarságra, illetve a turáni népekre jellemző sajátosságnak tekintik. Az újpogány közösségek általában nem hivatalosan bejegyzett egyházak és híveire inkább egy sajátos magatartásforma és nem a kifejezett vallási élmények keresése a jellemző. A hangsúly inkább a nemzeti sajátosságok, a magyarság egyediségének a kifejezése a vallási rítusok és ünnepek megtartásával. A magyar neopogányság általában modernitásellenes. A modernitás egyet jelent azzal, hogy a tudományok megingatták mítoszok, az ősi nagy elbeszélések világát. Azonban a posztmodern világ megingatta a tudománynak, mint egyetlen világmagyarázó elvnek a felfogását.  A Magyarok Országos Gyűlése eseménysorozat sajátossága, hogy a pogány és keresztény vallás hagyományai keverednek, mindezt erős nemzeti színezettel felruházva teszik.

A helyszín választása nem véletlen. A korábbiakban Kunszentmiklós- Bösztörpuszta, a legutóbb pedig Apajpuszta szolgált a helyszínéül és a kiskunlacházi kőasszony pedig a közelben, a kun pusztaságban található. A puszta a nomád, vagy más kifejezéssel a turáni népek életében élőhely. A pusztai táj szakralizálása kapcsolatban áll azzal a turáni hipotézissel, mely a turáni népek összetartozását hirdeti. A turanista hipotézis első hirdetője Ferenczi Gyula volt. Ma Bobula Ida a legmeghatározóbb alakja. Eliade szerint a „szent tér” megnyilatkozása „szilárd pontot” nyújt az embernek, s ezáltal lehetővé teszi számára, hogy tájékozódjék a kaotikus homogenitásban, megalapítsa a világot és valóban éljen.A puszta szent tér funkciót tölt be az esemény kapcsán, mert a szervezők szerint onnan származnak a magyarok és népünk szent elődei is ott születtek. 

A kiskunlacházi kőszoborállítás is példa a tér szakralizálására és nacionalizációjára. E kun kőszobor, kunkép a hazánkban XIII. században megtelepedett kun népnek állít emléket. Jelzi, hogy a helyen az a nép él, amelyik keletről jött és ezt az üzenetet közvetíti a kiskunlacházára érkezőknek. A Magyarországra költözött kunok ősvallása nem rekonstruálható, mert írásos források nem jelzik a hazánkban letelepült keleti elem vallási rítusait. A régészeti leletek alapján azonban feltételezhető, hogy a türk népek halottkultusza jellemezte a kunok gondolkodásmódját. Az ő népük gondolkodásában is helyet kapott a kettős lélekhit, mely szerint a halott szabad lelke nem enyészik el a test halálakor, hanem egy ideig még tovább él a földön a rokonok körében, felügyel arra, hogy a halottat méltó módon búcsúztassák el, és gondját viseljék az elhunyt személy emlékének. Ha az élők kötelességüket elhanyagolják, akkor szerencsétlenséget hoz a családra, álmaikban visszajár, kísérti őket.  Kunkovács László szerint a kőképek eredetileg az elhaltaknak állítottak emléket.  Képletesen szólva a fűtenger templomai, a nomádok szertartásai és közösségi eseményeinek a helyszínei. A Kőemberek emelkedettebb szférába vezetnek, elvont ősök, szellemlények, ezért olyan szuggesztívek. A kutatók többségének véleménye szerint a kőképek körüli helyek torozóhelyek voltak, ahol a temetés után felállították a halott képmását, áldozati szertartásokat mutattak be, s ezen a bemutatott áldozatokkal megszentelt helyen tartózkodott legalábbis egy ideig a halott egyik lelke.Gál Róza kiskunlacházi helytörténetkutató szerint: „a Kunbabához egyes lakosok rendszeresen kijárnak és megetetik. Áldoznak a régi pogány hagyományoknak. A kőszobor kezében lévő csészébe folyadékot öntenek, hogy ő is igyon. Ugyanúgy tesznek, mint annak idején a kun ősök.  A szobor és a kis domb, melyre épült szent hellyé vált a községben.”A szobor és a domb, melyre épült tehát a profán és a szent közötti szakadékot jelöli a helység lakói számára. 

A tér szakralizálására hasonló példa, a Kárpát-medencének, mint „szent hely”-nek a megjelölése, amely hely az elméletet vallók szerint csakis a magyarság számára teremtetett: 

„A Kárpát-medence Égi Birodalmát i.u. 432-től a 24 hun törzs három, érdem szerint megválasztott vezetője irányította: Buda fősámán, Attila Fővezér és Deédes Vezér-Aranyasszony. I.u.467-ben Deédes Aranyasszony, a palócok királynője 52 éves korában megérezte, hogy éjfélkor visszatér Őseink Honába. Még megtartotta az eladósorban lévő lányok és az özvegyasszonyok párválasztós Leányvásárát, majd rendelkezett, hogy folytassák tovább a mulatságot, mindenki örüljön, testének porhüvelyét helyezzék "tüzeságyra", emlékezetére tüze körül járják el az örömtáncot, a hajnaltáncot! A felkelő nap előtt hamvait szórják szét a hegyről, hogy porából születhessen sok-sok nemes szívű utód, akik felvirágoztatják népének életét! Elrendelte továbbá, hogy ezentúl minden lagzis hajnalon a párok és násznépe tartsák meg ezt az örömünnepet, járják el a hajnaltűztáncot, mely a tisztulás, a bőség és az áldás erejét.” A Magyarok Országos Gyűlésének egyik célkitűzése volt, hogy a régi, elfeledett pogánykori ünnepek hagyományait felelevenítsék. Az előbbi idézetben Attila a magyarok fejedelme és Buda pedig fősámán.

A Kárpát-medence, mint a magyarság őshazája elmélet legnagyobb alakja Badiny Jós Ferenc. Sajátos történelem és vallásszemléletében az egyes történelmi korok összefolynak, többek között a sumer- magyar rokonság is megtalálható elméletében. Véleménye a témával kapcsolatban a következő: „Abból a valóságból kell kiindulnunk, mely szerint a Kárpát- medence, Kaspi-Aral térség és Mezopotámia egy földrajzi háromszög területén egyazonos fajú, egyazonos ragozó nyelvet beszélő nép élt- MAH-GAR. Ez a kultúra olyan, mint egy melegház, mert minden megvan benne, amit az ősember használt. Ebben az ősember társadalomban megtalálható a legősibb vallás a totemizmus, az ősök tisztelete, amelyben ott voltak nemzetségfők, a gyógyító mágusok és táltosok.”Véleménye szerint a magyarság már az őskorban is létezett és önálló népnévvel rendelkezett.

A Magyarok Országos Gyűlése rendezvénysorozat nyitónapján a Szent Korona hű mását mutatták be a résztvevőknek, mely a rendező, Vukics Ferenc szerint a magyarság egységét szimbolizálja. A Szent Korona, mint szakrális ősi tárgy elméletének legnagyobb alakja Szántai Lajos. Véleménye szerint: „Szent Korona maga a kerek, vagyis az egész, teljes világ. Az a világ, amely az emberi tudattól elválaszthatatlan és lényeg szerint magában foglalja az „emberfeletti” és az „emberalatti” területeket, szférákat is, amelyek azonban sosem választhatók el az örök, időtlen és időfeletti tudati világtól. Az Árpád ház kihalásával ugyanis magából a világból tűnt el végérvényesen a dinasztikus szolaritás lehetősége. A világ-világosság, a fény-fáról tört le a Fénynek a világba alászálló ága.”A Szent korona szakralizálásának másik példája, mely szerint a magyar korona valójában Attila fejedelem sámánkoronája, mely az avarok közvetítésével jutott a magyarsághoz. Szántai szerint Attila fejedelem egy gyógyító szent ember, aki a szigorával gyógyít, amit egy gall remete mond Attilának a Catalanumi ütközet kimenetelének jóslásával kapcsolatban: „Az Úristen a te keménységed szigorával gyógyítja az Urat elhagyni akaró emberiséget!”Vagyis elméletében a pogány Attila mentette meg az emberiséget a pusztulástól. A Szent Korona Tan másik ismert képviselője Vargha Tibor jogtörténész, aki a magyar korona kapcsán a pogány vallás elemeit az ősi napistenhittel elegyíti: „ A magyar királykoronázási szertartás szakrális cselekménye. Délben, amikor a legnagyobb a fény ereje, az uralkodó a Szent Koronával afején fellovagol a koronázó dombra, mely az ősök által megszentelt haza. Itt a verőfényben, négy égtáj felé fordulva a magyar király kereszt alakban tesz kardjával „fényvágásokat.”

A Magyarok Országos Gyűlése rendezvényén számos pogánykori, táltos és sámánszertartásnak lehetett tanúja a megfigyelő. A szakrális tér közepén állították fel az életfát, amely egy kozmikus szent fa. Az életfa-világfa motívum megjelenik a pogány magyarok hitvilágában, mint a világfa-világmindenség fája, melynek kilenc ága volt. Ez egy csodálatos fa volt, melynek nemcsak a Hold járt az ágai között, hanem a Nap is. A magyar néphagyomány szerint csak a táltos leli meg a fát, mert az a csodálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak a tudományos férhet hozzá. A többi ember csak a hírét hallja, de nem férhet hozzá.

Grandpierre Attila, aki a hazai újpogány orientáció egyik legismertebb alakja átértelmezi a világfa fogalmát és a sajátosan magyar életfamotívumot egy a nyugati kultúránál magasabb rendű vallási megnyilvánulásnak tartja következő módon: „A világfa a kozmikus felemelő erő. Mindannyian a világ közepei, köldökei lehetünk, csak kívánnunk kell, és már azok is vagyunk, s máris elkezdhet növekedni bennünk a Világfa az ég felé. Minden élőlény világhegy, arra születtünk, hogy a világfa növekedjen rajtunk. A világfa a mai nyugati tudománynál is magasabb szintű, teljesebb tudást hordoz magában a Világegyetem végső természetéről: az élet kiteljesedését, a boldogulás természeti törvényét.”

Cey-Bert Róbert a Világfát összeköti a csodaszarvas motívummal, és a nap és holdkultusz a kozmikus hierophánia jelenik meg írásaiban A magyar ősvallás című könyvében olvasható egy vers mely a következőkről szól:

„Agancsfa, világfa                          A nagy igazsággal

nappal és a holddal                        kegyben összeforrván   

csodálatos fénnyel                          A teste Életfa

égő csillagokkal                             Egy új istennek útja

A lelke lélekfa                                benne van elrejtve     

Istennek az ormán                          az örök élet titka”

A rendezvényen látható életfa-világfa is többféle motívumot jelenít meg a turul madár, mint totemállat, a kereszt és a magyar zászló ötvözeteként. A következő képen az említett világfát csodálhatjuk meg:

Az ősanyatisztelet is része a magyar népi vallásosságnak. A nő misztikus módon összekapcsolódik a földdel, a szülés pedig a föld termékenységének emberi változata. Az ősanyatisztelet ősibb változata a földanya iránt tisztelet.  A földanya mindent világra hozó termékenysége. Egyes vallásokban a Földanya egyedül, társ nélkül is megfoganhat. Hagyományaink szerint Nagyboldogasszony az életet adó istenasszony. A magtalanok az ő tiszteletére, illetve szent Annáéra kilenc keddel böjtöltek. Őhozzá kell folyamodni az áldott állapotban lévőknek, hogy szerencsésen szülhessenek. A Boldogasszony kultuszhoz kapcsolódik a Babba Mária tisztelet, melynek alapja, hogy a magyarságnak lehetett a pogány korban egy ősanyja, amely kultusz később átment a kereszténységbe és egyesült a Szűz Mária kultusszal. Badiny Jós Ferenc a magyar Nagyboldogasszonyt kapcsolatba hozza Jézussal. A Nagyboldogasszonyt, a magyarság oltalmazóját, mint Jézus anyját jeleníti meg:„Amikor tehát a Nagyboldogasszonyról, Magyarország oltalmazójáról beszélünk- A magyarok Istenében élő Fény szüzére gondolunk, akinek földi leánya- Mária- feladata volt világra hozni a FÉNY FIÁT, Jézust. Szeressük hát nagyon Máriát, aki földi hivatása után megboldogultan visszatért a Nagyboldogasszony kebelébe.”

 A már említett Grandpierre Attila csillagász könyveiben a nyugati civilizációt bírálja és a magyarságot a mágusok népének tartja, akiket küldetéstudattal felruházott népnek tart. A Boldogasszony számára az élő Világegyetem emberi alakban. „A Csodaszarvas, Boldogasszony és Világfa csodálatos hármasságot alkotnak szerinte. Három a magyar igazság. A Csodaszarvas minden porcikája úgy világít, mint a Boldogasszonyé, és mint a Világfa minden ága. A csodaszarvas voltaképpen a Világfa lényege állati alakban, ahogy Boldogasszony is Világfa lényege emberi alakban.”

 Ősanyatisztelet a türköknél is fellehető és több lovas nomád népnél megtaláljuk a nyomait. Kirgizisztánban találjuk az Umaj-Ana ősanya kőalakját. Az áldozóhelyen a szobor koronát visel és mosolya, lágy vonalai vannak. Az ilyen ősanya jelenlétében ünnepelték a családok az új jövevényt. Ehhez kapcsolódik a csángók Babba Máriája, mely eredetileg a termékenység istenasszonya, talán földédesanya és minden népnek lehetett egykoron. A kiskunlacházi kun kőasszony szintén ilyen istenasszony másolata. A szobor avatásánál Fábián József a következőket is mondta: „Az anya ősi megfogalmazása utal arra, hogy az anya a kezdet, aki életet ad, mert a Jóisten felruházta ezzel a képességgel. Az anyában a teremtés ereje van. Az anya a megújulás szimbóluma. Az anya nemcsak életet ad, hanem a szeretet erejét is, és feladata az emberi társadalom alapegységének, a családnak az önzetlen összetartása, a hagyományok megőrzése és továbbadása. A család által követett életmintát elsősorban az anya határozza meg, s az ehhez kapcsolódó felelősség is elsősorban az övé.”

Itt az eredeti vallási funkciójához társadalmi problémák megoldását kapcsolja Fábián József Kiskunkapitány, miszerint a nőknek az anyaság az elsődleges feladata.

 Visszatérve a magyar Nagyboldogasszonyhoz a Magyarok Országos Gyűlésén a Boldogasszony szertartás a következő módon zajlott: 

A Hétboldogasszonynak nevezett Nagyboldogasszonyt az Országzászlóval indulva, Boldogasszony fohászokat és Máriás dalokat énekelve, fehérbe öltözött lányok, asszonyok lassú menetben méltóságteljesen kísértek. A menet előtt férfiak haladtak, lassú léptekkel, karikás ostorral a kezükben. Az asszonyok a vállukra emelték a szobrot és jelképesen fogadalmat tettek, hogy mindennapjaik során is vállalják a Boldogasszony képviseletét. A Fény legnagyobb kiteljesedése idején kísérték a Hétboldogasszonyt az Otthonába, ami a Hétboldogasszony Hajléka nevezetű építmény. Majd a magyarság ősi himnuszának tartott Boldogasszony anyánkat énekelve és más népdalt dalolva ért véget a szertartás. A szertartáson együtt szerepel tehát az ősanya mellett a karikás-ostor, mint sajátosan magyar eredetileg harci eszköz és az országzászló.

A rendezvényen, amely maga is egy szakrális téren, Apajpusztán került megrendezésre, kisebb szakrális terek is létesültek, melyek megtörték a pusztai táj homogenitását. A Hétboldogasszony hajléka sajátos keveréke a magyar jurta sátornak és a keresztény templomnak. A sátorszerű építmény tetején egy nyílás a jurta legmagasabb pontjára emlékeztet, amely talán azt a törést szimbolizálja, amely lehetővé teszi az egyik kozmikus régióból a másikba való átmenetet. része. A sátorban az égbolt puszta látványával a transzcendens mutatkozik meg. 

A Hétboldogasszony Hajlékánánál táltos gyógyító szertartásokat is tartottak melynek során a betegből a rossz szellemeket kiűzte a „táltos” a dobja segítségével. A táltos-szertartás alapját s a már a kunok esetében említetta magyar hagyományban is fellelhető kettős lélekhit adja. A lélek szoros kapcsolatban áll testtel, ha eltávozik akkor az ember meghal. Van azonban egy másfajta lélekképzet. Például hálni jár belé a lélek. Emögött az a képzet lappang, hogyha a lélek időről-időre eltávozik a testből, véglegesen azonban még nem hagyja el azt. A hazai táltos kultusz legismertebb képviselője Sólyomfi Nagy Zoltán, aki az ősi magyar gyógyítás híve is egyben. Személyében az egykori magyar gyógyító táltos tevékenységét eleveníti fel.  Elmondása szerint tanító, bölcs, az ősi sámán kultúrákat tanulmányozza és a síksági indián hagyományok megismerését és elsajátítását is fontosnak tartja. Sólyomfi Nagy Zoltán többek között az izzasztókunyhó szertartással történő gyógyítást ősi magyar módszernek tartja. Az eljárás kapcsán már szóba kerül a Pilis, mint szakrális hely, és mint a Föld szívcsakrája is. A táltos szerint:

„Az izzasztókunyhó összetett gyógyító szertartás. Tisztán megélhető benne a négy elemmel való közvetlen kapcsolat. Ott van a föld, amin a résztvevők ülnek, a levegő, a gőz, amit belélegeznek, a víz, amit a kövekre locsol a szer vezetője, és a tűz, melyben a köveket felforrósítják. Ha röviden összefoglalnám az izzasztókunyhó jelentését, az a megtisztulás és újjászületés. Mindhárom szinten (test, lélek, szellem) gyógyít. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiégeti a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják és a gondok, örömök megfogalmazása által a szellemi úton való járást is segítik. A szertartás a tűz megrakásával kezdődik. A szer vezetője minden követ egyenként felemel kelet, dél, nyugat, észak felé, majd az ég és a föld felé mutatja őket, miközben fohászkodik a Teremtőhöz.” A „csakra" szó jelentéséről (kerék) már esett szó korábban, a magyar „csokor" szó ezt az erőközpontot idézi. Ha megnézünk egy virágcsokrot, illetve egy ábrát a csakrák formájáról, egyértelmű lesz a hasonlóság a kettő között. Fontos, hogy mint minden élő szervezetnek, így a Földnek is megvan a maga hét csakrája, vagy, ahogy a magyar nyelvben ezt ma is őrizzük: csokra. Ezek közül a középső, a szívcsokor éppen Magyarországon van, a Pilisben. Legmagasabb pontjának neve Dobogókő, nem véletlenül. Itt dobog a Föld szíve. „

A táltos elmondásából láthatjuk, hogy a Pilist mitizáló elképzelései mellett a pogány hagyomány mellet keleti filozófiák nyomai is helyet kapnak. Sólyomfi Zoltán összekapcsolja az indián kultúrát a magyar ősvallási hagyományokkal is. A táltos vallása igazi barkácsolt vallás, mely inkább hasonlít filozófiára, mint egy hívő vallási megnyilatkozásaira. 

A táltos kapcsán említést tehetünk a magyar Tengri Közösségről, mely szintén erős pogány orientációval és a magyar nép egyediségével, küldetéstudatával foglalkozik. Vallásukat életstílusnak nevezik a következőképpen: „A tengri életstílusban az emberi élet legfontosabb feladata harmóniában élni az öt körülvevő világgal. A tengri hívő szerint a létezését „a végtelen kék égnek”, Tengri-nek (Isten), a termékeny föld anyának, Eje-nek (Boldogasszony) és az uralkodónak - akire mint az ég szent fiára hivatkoznak – köszönheti. Mennyek és a föld, a természet szellemei és az ősök mindent megadnak az embereknek és védelmezik őket. Becsületes és tiszteletreméltó élő emberi lény (hun) egyensúlyban tartja a saját világát és maximalizálja a személyes erejét, mint széllovas. A tátosok, sámánok fontos szerepet játszanak az egyensúly helyreállításában, amikor az a katasztrófák vagy szellemi beavatkozások miatt felborul.” 

A fentiekben arra tettem kísérletet, hogy két hagyományőrző esemény kapcsán a magyarországi újpogány orientáció és a keresztény hagyományok szintézise hogyan kapcsolódik a nemzettudathoz. Meglátásom szerint a két esemény kapcsán nem beszélhetünk újraalkotott hagyományról, mert a honfoglalás előtt magyarság sámánisztikus hagyományairól, illetve azoknak a későbbi keresztény néphagyományba beépüléséről számtalan bizonyítékunk van. Az újfajta hagyományőrzés sajátossága, hogy az egykor pogány, illetve keresztény vallási elemek mellé a jelen társadalom problémáira próbál választ adni.  A következőkben azt ismertetem, hogy egyes tárgyak, személyek, terek milyen új értelmezést kapnak a Magyarok Országos Gyűlésén és a kunkép állítás során tapasztalt jelenég kapcsán:

Boldogasszony- Babba Mária-az anyaság, az anyaszerep felértékelése a nők számára

Turul-kerecsensólyom- egykori totemállat- a magyar szabadság jelképe

Szent Korona- Attila sámánkoronája, hun- avar- magyar kontinuitás jelképe

A Kárpát- medence - az egyetlen élőhely a magyarság számára, szakrális hely

Táltos- szent ember- papi funkciókat betöltő személy- nemzetvezető 

Világfa, életfa-egykoron a táltos fája- a magyar élet megtestesítője

Az újfajta mozgalomnak, melyet Máté-Tóth András „civil vallásnak” említ nincs egységes eszmerendszere. A vallás gyakorlóinak csoportja igen heterogén. A Magyarok Országos gyűlésén tett tapasztalataim alapján több csoportot lehet elkülöníteni. Vannak, akik az újpogány tanok híveiként elutasítanak minden keresztény hagyományt és csak a sámánisztikus vallási tanokat fogadják el. Ez jellemző a kunkép állítás kapcsán. A magyarországi kunok, mint a magyarság keleti elemei a történelem során mindig keleti orientációjukat hangsúlyozták. A mai magyar társadalomban egyfajta kevert identitás jellemző rájuk. A másik csoport a pogány és keresztény vallás elemeit szinkretizáló identitással rendelkezők tömege és vannak, akik a magyarságot egy pogány hagyományú eredetű, de keresztény hagyományú népnek tartják. Az esemény kapcsán meg kel említeni egy másik rendezvényt, amely hasonlóan a régi, magyar pogány hagyományok ébren tartást tűzte ki céljául. Az Ősök Napja, illetve a Kurultáj elnevezésű rendezvények szintén az újpogány hagyományőrzést tűzte ki céljául. Ott a fő hangsúly a magyarság turáni eredetének és a többi keleti hun tudatú népekhez köthető rokonságának az erősítése. Az előbb említett rendezvényen, melyet a Magyar Turán Alapítvány keltett életre, kevesebb a keresztény vallási elem, de a vallási identitás és a nemzettudat összekapcsolódás szintén jellemzi a rendezvényt. A civil vallás gyakorlására jellemző véleményem szerint az extrinzik irányultság. Mely szerint az e vallást gyakorló személyek a vallást saját céljaikra használják fel. Biztonságérzetet és vigaszt ad nekik a vallásgyakorlás. Ebben az esetben a nemzet nagyságát, a nacionalizmust erősítik egyes pogány vallási rítusok gyakorlásával, és ezt tekintik vallásuknak.  Meglátásom szerint a két rendezvény egy sajátos hagyományőrző rétegkultúrát alakított ki hazánkban, elsősorban konzervatív, nacionalista politikai irányultságú egyének számára. A vallási és nemzeti identitás összekapcsolódása Magyarországon véleményem szerint arra a tényre is visszavezethető, miszerint a magyarság ténylegesen keletről, Eurázsia irányából érkező népként a történelem során több alkalommal is csalódott az európai nemzetekben, mikor azok nem nyújtottak segítséget a magyarságot ért történelmi tragédiák során. Ennek következtében a magyarság egy része az eurázsiai, a magyarság rokonainak tartott népek kultúrája iránt kezdett el érdeklődni, amely népeknek egy része ma is a sámánisztikus vallási orientáció követőjének vallja magát. Dolgozatom természetesen nem teljes. Számos olyan elmélet kapcsolódik a jelenséghez, melyet nem soroltam fel, a téma még számos kutatásnak alapjául szolgálhat.

  FELHASZNÁLT IRODALOM

Badinyi Jós Ferenc I.:A magyarság eredete és a Boldogasszony, Magyar Ház Könyvek, Bp. 2004

Badinyi Jós Ferenc: A táltos Isten- Az istenes honfoglalók- Magyar Szent Korona, Jézus hitű Attila, Magyar Ház Könyvek, Bp. 2004

Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar ősvallás, SZIG-TIM Kiadó, 2003

Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága, Akadémiai Kiadó, Bp. 1978

Diószegi Vilmos szerk.: Az ősi magyar hitvilág, Gondolat, Bp. 1971

Eliade, Mircea: Szent és profán,Európa Könykiadó, Bp. 1987

Grandpierre Attila: Karácsony, Barrus Könyvkiadó, Bp. 2011

Jámbor Márk: Hun piramisok, Kárpátia Műhely, Bp. 2009

Kunkovács László: Kőemberek, A sztyeppei népek ősi hagyatéka, Masszi Kiadó, Bp. 2002

Molnár Tamás: Új pogányság- Az egyistenhit kritikája, In.: Molnár Tamás: A pogány kísértés, Kairosz Kiadó, Bp. 1997

Máté-Tóth András: Szent nemzet- A nacionalizmus, mint civil vallás Kelet- Közép-Európában, In.: Hegedűs Rita- Révay Edit szerk.: Úton. Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére, Szeged, 2007

Máté-Tóth András, Nagy Gábor Dániel szerk.: Vallás a társadalomban- Vallásosság változatok, Vallási sokféleség Magyarországon, Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged, 2008

Selmeczi László: Kötöny népe Magyarországon, Karcag Város Önkormányzata, Karcag, 2011

Szántai Lajos: „Szent őseink nyomában maradva”. Szent Korona, népmese, mítikus történelem, Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény- Debrecen, 2007

Szántai Lajos: Nagy Lajos király őskeresése a Képes Krónika Alapján I., Sárosi Kft. Bp. 2003

Szilágyi Tamás- Szilárdi Réka: Istenek ébredése, Az újpogányság vallástudományi vizsgálata, Jate Pressz, Szeged, 2007

Tomka Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon, PPKE BTK Szociológiai Intézete, Bp. 2006

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=gL5akZ_8wKk#t=72

„Azt kívánom megvalósítani, hogy az Örökkévaló Kék Ég alatt az egész világot ismét egy családdá tegyem és békét hozzak a világra.” Dzsingisz kán

Olvass tovább: http://www.tengrikozosseg.com/

Tengri hit

A tengri életstílusban az emberi élet legfontosabb feladata harmóniában élni az öt körülvevő világgal. A tengri hívő szerint a létezését „a végtelen kék égnek”, Tengri-nek (Isten), a termékeny föld anyának, Eje-nek (Boldogasszony) és az uralkodónak - akire mint az ég szent fiára hivatkoznak – köszönheti. Mennyek és a föld, a a természet szellemei és az ősök mindent megadnak az embereknek és védelmezik őket. Becsületes és tiszteletreméltó élő emberi lény (hun) egyensúlyban tartja a saját világát és maximalizálja a személyes erejét, mint széllovas. A tátosok, sámánok fontos szerepet játszanak az egyensúly helyreállításában, amikor az a katasztrófák vagy szellemi beavatkozások miatt felborul.
 

A hitvilág és a lélek

Magyarok hitvilágának gyökerei az ősidőbe nyúlnak vissza. Amikor az ember
szellemi fejlődése során önmagára eszmélt, felismerte önmaga fordítottan
cselekvő mását s így kialakult a tükörkép-lélek képzet. Amint azt nevéből is
következtetni lehet, a lelket isten leheletének tartották. A halotti szokások: a
gyász, a tor mind azt mutatják, hogy a testüktől elvált lelket a halál után is
élőnek hitték. A lélekről vallott hiedelem rendszerhez tartozott az is, hogy
haláluk után mennyben gyűltek össze, és innen szemlélték utódaik életét. (Itt a
mennyet nem a zsidó-keresztény felfogás szerint kell elképzelni, hanem mint az
akkori nyers népek felfogása tükrözi.) Azt gondolták, hogy a lélek a vérbő
szervekben tanyázik, mivel kedveli a vizes helyeket éltető eleme a vér (Az
ó-magyar Mária siralom a vérbő szerveket junhnak nevezi). Úgy vélték, hogy a
lélek képes elhagyni a testet álom, illetve transzba esés által, a testet
elhagyó lélek pedig rendkívüli hatalommal bír. Ezt azzal támasztották alá, hogy
az álomképet egyenlőnek vélték az észleléssel, mivel az állomban a lélek
kritikai kontrol és logikai kapcsolat nélkül félelmetes dolgokra képes. Szintén
a testetlen lélek eszméjének erősítéséül szolgált az a tény, hogy álmukban
találkoztak meghalt társaikkal. Ez lehetett az alapja az ősök nagyhatalmú
szellemeibe vetett hitnek.

A hiedelem rendszer módosulása

A IX-X. századi gazdasági és társadalmi struktúrában gyökeres átalakulás
következett be (törzsek, törzs-szövetségek kialakulása). Úgy vélték, hogy az
ősök a túlvilágon is evilági életmódjukat folytatják, így társadalmi
jelentőségüket az élő közösségben haláluk után sem vesztették el. Halott vezetők
szellemei így segíthették az egész közösséget.

Mivel a társadalom szerveződése vérségi mintát követ az új szervezésű
közösség legmagasabb szakrális vezetője a fejedelem. A fejedelem így isteni
szférába emelkedett leszármazottjaival együtt. Megteremtődött az istenkirályság
(teokrácia) vagy Rónai�Tas András szerint őseinknél a tengrizmus.

Ez az Ég istent Tengrit tisztelte. Ezt a hiedelem rendszert a nomád népeknél
találjuk, köztük a törököknél. A tengrizmus lényege, hogy a szakrális uralkodó
az Ég istenhez hasonlítja magát, illetve annak leszármazottjának, aki őt
teremtette. Idézünk Mahmud al Kásgáritól
[*1]: "A
pogányok � isten pusztítsa el őket� az eget Tengrinek nevezik s mindent, ami
nagyon kimagaslik, mint például egy hegy, vagy egy fa, azt is Tengrinek nevezik,
és ilyen dolgok előtt hajlonganak. Innen van, hogy a bölcs embert tengri-kennek
hívják. Mi minden ilyen tévedés elől Istennel keresünk menedéket."
[*2]
Szent László törvénye: "akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak,
vagy fákhoz, forrásokhoz, kövekhez ajándékot visznek, bűneikért egy ökörrel
fizessenek."
[*3]

Az említett nagyhatalmú szellemősök viselkedése kiszámíthatatlan,
oltalmazhatták a közösséget, de ellenük is fordulhattak (Bulcsú vezér:
lekaszabolt öccse fejéért, a tisztes temetés végett az összes hadizsákmányt és
foglyot felajánlotta). Ebből következik, hogy a halotti szokásokban általában
megengesztelték a halottak szellemeit. Például az 1046. évi Vata féle
pogánylázadás: Vatáék lóáldozatot mutattak be engesztelésül őseik szellemének
népük hűtlenségéért, ennek az áldozatnak egy részét el is fogyasztották. Itt
szükségeltetik néhány szertartás�formula elemzése.

a.) Lóáldozat - ételáldozat

Anonymustól, Béla király jegyzőjétől, tudjuk, hogy a régi magyarok ősi szokás
szerint, engesztelő áldozatok alkalmával lovakat öltek le. Könyveinek 16.
fejezetében ugyanis így ír erről: "ugyan azon a helyen pogány szokás szerint
kövér lovakat öltek, és nagy aldumast (ez szent lakomát jelent) csaptak"
[*4].
Mint azt hagyományainkból és népmeséinkből is kitűnik, joggal feltételezhetjük,
hogy ezek az áldozati lovak fehérek voltak. Tudniillik más népeknél is kedvelt
volt ez a szokás:

- perzsák (akiktől állítólag átvettük),

- germánoknál,

- dánoknál.

A magyarok ugyanis előkelőbbeknek tartották ezeket az állatokat s így
áldozati lakomáikhoz előszeretettel válogatták ki. (Szintén szemléletesen
tükrözi ezt Árpád története: amikor Zalán fejedelemnek fehér lovat küld
ajándékba.)

Amint azt az 1046-os Vata-féle pogánylázadásnál láttuk, ezeket a fehér
lovakat el is fogyasztották. Anonymus is megemlékezik arról, hogy a magyarok
ünnepi lakomáikon fogyasztották el az áldozatul leölt fehér ló húsát. Más
népeknél is az volt a szokás, hog

Olvass tovább: http://www.tengrikozosseg.com/rolunk/tengri-hit-tengrizmus/

December 21-e az ősi magyar hagyományok szerint a Fény Ünnepe, a Napisten újjászületésének és a téli napfordulónak a napja, és őseink szokása szerint ez az új év kezdete. Ilyenkor őseink a máglyák tetejéről sólymokat röptettek az ég felé, a nép üzeneteként  a Napisten, az Élő Világegyetem számára, jeléül a Nap erejével fenntartott szövetségnek. Ez minden évben az a nap, amikor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban. A Természet átfordul téli, látszólag halott időszakába, de az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit. Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a Fény ünnepe. 

http://fenyunnepe.hu/

Az avatóünnepség 2010. március 20-án volt.

Részlet Fábián József Emeritus kiskunkapitány beszédéből:
„Az anya ősi megfogalmazása utal arra, hogy az anya a kezdet, aki életet ad, mert a Jóisten felruházta ezzel a képességgel. Az anyában a teremtés ereje van. Az anya a megújulás szimbóluma. Az anya nemcsak életet ad, hanem a szeretet erejét is, és feladata az emberi társadalom alapegységének, a családnak az önzetlen összetartása, a hagyományok megőrzése és továbbadása. A család által követett életmintát elsősorban az anya határozza meg, s az ehhez kapcsolódó felelősség is elsősorban az övé.
…Hirdesse e szobor a kiskunok és a Hármas Kerület összetartozását! Jelezze az észak felől érkezőknek azt, hogy itt kezdődik a Kiskunság! Ez a szobor az életről és az összetartozásról szól. Ezért állította Kiskunlacháza közössége. Idehozta az örökkévalóságból és szánja az örökkévalóságnak.”

http://www.kozterkep.hu/~/15990/