Iványi Sándor

Mi lesz veled Európa?

Tanulmány az Európai Unióról

A fenti cím egy, az EU-t dicsőítő, ,,Mi lesz veled Európa” című írás elolvasása, és az Európai Naptár 2010-es megjelenése után született meg. Károsnak tartom, hogy egy több tízezer példányban megjelenő egyetemi lapban olyan propagandaírás jelenhessen meg, amely több sarkalatos tény elhallgatásával egyoldalúan sikeresnek festi le a Janus-arcú Európai Uniót. Jelen cikksorozatom választ kíván adni minden félretájékoztatott embernek az EU-ról.

Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Unióról szóló szerződéssel (ismertebb nevén a Maastrichti Szerződéssel); ez a szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. Az EU számos jellegzetessége létezett azonban már 1992 előtt is; elődjeinek története az 1950-es évekre nyúlik vissza.

A második világháborút követően Európa vezetői félve az esetleges ,,német veszély” megerősödésétől, két dolgot határoztak el: Az egyik, a brüsszeli, 1947-ben, egy katonai – védelmi egyezmény volt, amelyben Franciaország, Nagy Britannia, és a Benelux államok szövetségre léptek, mindenféle agresszióval szemben. Ezt megerősítendő, a tagok 1949-ben csatlakoztak az atlanti paktumban az USA-hoz is katonailag.

A másik nagy szövetség az Európai Szén- és Acél Közösség, a Montanunio létrehozása volt 1951-ben, amely Robert Schumann ötlete alapján közös fennhatóság alá helyezte a két rivális nagyhatalom, Franciaország és Németország teljes szén és acéltermelését. Ez volt az 1957-ben létrejövő Európai Gazdasági Közösség jogelődje.

Látható tehát, hogy az EU-t nem keresztényi, vagy humanista alapokon szervezték meg, hanem komoly katonai és gazdasági érdekek alapján. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert az EU vezetésének minden későbbi magatartását, intézkedését is ezen érdekekből, és nem valamilyen értékrendből eredt.

Először is azt kijelenthetjük, hogy Európa nem Amerika!

Európa a nemzetállamok klasszikus területe volt. Az alapkérdés az, hogy lehet nemzetállamokból nemzetek feletti, de a nemzeteket megtartó államszövetséget, vagy egyesült államokat alakítani. Hogyan lehet a nemzetállamok Európáját egységbe tömöríteni anélkül, hogy a nemzetek megtartsák önazonosságukat, és a nemzeti érdekek is érvényesüljenek?

Erre ideológiai szempontból három út kínálkozik.

A három út – az amerikai, a szovjet-EU-s, és a keresztyéni - egyben három különböző válasz is az egyén és a közösség viszonyára, ami a társadalom legfontosabb kérdése.

Az Amerikai Egyesült Államok képviselte eszme- és jogrendszer az individualizmuson, az egyén jogainak túlhangsúlyozásán, a liberalizmus elvein alapul. Eredményeként a közösség jogai elmosódnak. Az már a kezdetben világos, hogy ez az út Európában járhatatlan. Itt nem egykori gyarmatok lépnek szövetségre, illetve csatlakoznak hozzájuk újabb és újabb államok, hanem hosszú történelmi múlttal, és eltérő kultúrával rendelkező államok szövetkeznek.

Európában a XIX. század végére s a XX. elejére kialakultak és megerősödtek az állandó nemzetállamok. Nem kell félni ettől a neoliberálisok által gyűlölt fogalomtól, mert a nemzetállam fogalma az egy politikai-gazdasági érdekközösséghez tartozók összességét jelenti, akik ugyanazokkal a politikai és állampolgári jogokkal rendelkeznek. A nemzetállamokban erős központi hatalom szolgálja a nemzetet, amelynek egy etnikailag sokszínű népességből kell létrehoznia az egységes nemzetállamot. Ezek polgárai alkotják a politikai nemzetet.

Magyarországon ez az államfelfogás a világon elsőként a Szent Korona eszmében gyökeresedett meg: Szent Korona tagja minden ember, aki a Szent Korona területén (a Kárpát-medencében) született és/vagy az államalapító, vagy az államalkotó nemzet tagja. A Szent Korona eszme nemzetiségtől függetlenül biztosította, és ma is biztosítaná mindenkinek az egyéni és kollektív szabadságjogokat, de nem az ateista liberalizmus keretei között, hanem az evangélium szellemében. Dr. Zétényi Zsolt írja:

,,A Szent Korona egyesíti és jelképezi az alkotmányos közhatalom egészét, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat és annak megosztását visszavezetve az államfő és a nemzet többi tagjai közötti hatalommegosztásra (választási, kinevezési és jelölési rendszer által).

A Szent Korona tagjai a magyar állampolgárok és a Szent Korona tagok nem magyar állampolgár leszármazottai bizonyos feltételekkel (a magyar kultúr nemzethez tartozás vagy a Szent Korona iránti hűség más módon való kinyilvánítása által).

A magyar nemzet közjogi fogalma a fenti értelemben vett Szent Korona tagok összességét fejezi ki. A nemzetállam magyar értelme a közjogi nemzet államát jelenti, amelynek alapítója és jellegének meghatározó eleme a magyar nép, de amelyben a hatalom része, “államalkotó” minden más, történelmileg együttélő, közjogilag elismert népcsoport. Ez a sajátos kulturális-etnikai összetétel, benne a magyar kultúra meghatározó arányával és szerepével, kap védelmet a Szent Korona által, mint annak teste.

A magyar állam nemzetállam, mert a közjogi nemzet állama, de nem “nemzeti” állam, mert nem célja az alapító és állam jellegét adó nép uralmának más népcsoportok célzott beolvasztásával való teljessé tétele.”. (Dr. Zétényi Zsolt: A Szent Korona – a magyar nemzet jelképe és őrzője. 227 old.)

A kultúrnemzet herderi koncepciója a német széttagoltságból indult ki:

Johann Gottfried (1744-1803) Herder az „államnemzet” fogalmával szemben megalkotta a „kultúrnemzet” fogalmát. „Kultúrájában él a nemzet”, ha nincs saját, független területe saját adminisztratív intézményekkel, de vannak kulturális intézményei. Ebben a koncepcióban nem az állam a közös, hanem a nyelv, a kultúra, a hagyomány, az összetartozás tudata. A kultúrnemzeti koncepció a múltra összpontosít, és nem érinti az egyén és az állam viszonyát: a nemzeti hovatartozás és az állampolgárság elkülönül benne egymástól. A kultúrnemzet koncepció ugyanakkor le is mond a múlt restaurálásáról, és a 851-es Vérszerződésünkkel, valamint a Szent Korona eszmével szembemenve, egyben lemond a jelen érdekvédelméről is. Erről ír Fáy Árpád közgazdász:

,,egyszer, és mindenkorra véget kell szakítani annak a szellemiségnek, miszerint mi csupán kultúrnemzet vagyunk, nemzeti létünket éljük ki a hungaricumokban, a gazdaságunk szabályozását bízzuk a brüsszeli döntéshozókra, a honvédelmünket pedig bízzuk a NATO-ra. Ez a felelőtlen törekvés a magyar nemzetre olyan káros folyamatot indított el, amely a világeseményekben csak sodródó népességgé teszi a magyarságot, amely nemhogy sorsát nem képes intézni, de arra való igényét, tehát nemzeti létezésének igényét adná fel. A minél teljesebb önfeladás helyett, a gazdaságát, és önigazgatását saját érdekei szerint előtérbe helyező, önszervező államra van szükség,”

Ezért nem elégséges Sólyom Lászlónak azt a történelmi jelentőségű deklarációját, amelyet a 2006-os, debreceni Hungarológiai Kongresszuson mondott ki:

,, az alkotmányban is rögzíteni kell a magyarságot, mint kultúrnemzetet, és a külpolitika sem hagyhatja figyelmen kívül a magyar nemzet egységét.”

Sólyom László, és minden kultúrnemzet párti elfeledkezik arról, hogy nekünk van saját, független területünk saját adminisztratív intézményekkel, és a történelmünk is a nemzetállam koncepcióját tükrözi. Továbbá elfeledkeznek arról is, vagy szándékosan nem akarják tudatosítani a magyarságban, azt a Zétényi Zsolt által is kihangsúlyozott tényt, hogy ,,A magyar állam nemzetállam, mert a közjogi nemzet állama, de nem “nemzeti” állam, mert nem célja az alapító és állam jellegét adó nép uralmának más népcsoportok célzott beolvasztásával való teljessé tétele.”

Vagyis, felvállalhatjuk a sokmilliós kisebbséget, anélkül, hogy elnyomnánk, és beolvasztanánk őket! Sajnos tragédia, hogy pontosan ennek az ellenkezője történt: egy törpe kisebbség, a zsidóság van minden felelős vezető pozícióban a XIX. század közepétől, és egyáltalán nem testvérként bánnak velünk, inkább, mint robotra fogható napszámosoknak, ,,gazdanépnek” kellünk nekik.

A kétféle államfelfogás – a nemzetállam, és a kultúrnemzet - hosszú időn keresztül egymás mellett létezett itthon, de Trianon után főként az elszakított magyarok identitásában az országhatárok átrajzolása után szétvált az állampolgárság és a nemzetiségi hovatartozás. A történelmileg, nyelvileg és kulturálisan együvé tartozó magyar nemzet felfogásával azonosultak, mivel állampolgárságuktól független nemzeti identitásukat csak így tudták megvédeni. Zahorán Csaba írja:

,,A határon túli nemzetrészek józan védelme nem irredentizmus, hanem egy nemzetállamokra épített berendezkedés velejárója.”

Orbán Viktor erről másként gondolkozik:

,,Az új helyzet az unió minden tagállamától, így Magyarországtól is kiköveteli a választ arra a kérdésre, hogy mi végre is létezik az Európai Unió. A szervezetnek hosszú idő után először be kell bizonyítania, hogy az európai embereknek szükségük van erre a szövetségre, hogy az európai összefogás és erőegyesítés több munkalehetőséget, magasabb életszínvonalat és nagyobb biztonságot tud nyújtani az itt élőknek, mint ha mindezeket nemzetállami keretek között próbálnánk kiépíteni. Ha erre nem képes, akkor további kudarcokkal is szembe kell néznie, amelyek akár az egész uniót szétzilálhatják.”

Orbán Viktor tehát még mindig Európai Unióért, és nem az országunkért aggódik. Európa a második világháborút követően tiszta nemzetállami területté vált. Körülöttünk fiatal, energikus nemzetállamok sarjadtak, melyek tápláló politikai energiájukat nagyrészt a magyarellenességből merítik. Sikereik ellensúlyozására csak gazdasági-pénzügyi eszközökkel lehetnénk képesek, ha ehhez hozzáértő és ezt belátó politikusaink lennének. A parlamenti pártok a FIDESZ-szel együtt azonban az új világrend kiszolgálói, építői lettek.

Idézem Tamás Gáspár Miklós szavait:

"A nemzetállamok relativizálódtak. Az igazi kormányzó hatalom a nemzetközi tőke és annak mozgása. Ez olyan, mint egy láthatatlan kéz, de csapásai meglehetősen súlyosak".

Erről ír Drábik János is: ,,Hogy milyen új világrendet szeretne megvalósítani a Hálózat, azt azokból az eseményekből is láthatjuk, amelyek előttünk játszódnak le. Az eddig a népszuverenitás által jellemezhető nemzetállamok mély változáson mennek keresztül. A társadalom meghatározó alapelemei egyre kevésbé a természetes, önigazgató szervezetek, hanem absztrakt jogi személyek és szövevényeik. Ezekből a szövevényekből keletkeznek a nagy multinacionális társaságok, a nagy bankok és biztosítók és más nemzetek feletti beruházási vállalatok.”

A kultúrnemzeti koncepció kiváló eszköz a globalizáció kezében: meghagyják ugyan a saját kultúránk gyakorlásának a jogát, de minden mást elvesznek. Ezt bizonyítják a következő tények:

A tizenegy éven keresztül tartó csatlakozási tárgyalások után olyan számunkra hátrányos feltételekkel vették be hazánkat az Európai Unióba, amelyeket más nemzet, például a lengyel sem írt alá. Gazdáink a nyugaton szokásos erős agrártámogatás töredékét kapják, és mindent Brüsszelben aláírt direktívák és kvóták szabnak meg részükre.

A 26-ik oldalon a Naptár a diszkriminiációval foglalkozik.

A nyugaton szokásos, kisebbségeknek biztosított, teljes körű autonómiáról, - amely az elszakított magyarságnak is járna,- az EU mélyen hallgat, és a sorozatos, és Trianon óta tartó román, szlovák, cseh, és szerb magyarellenes törvényekről, intézkedésekről, és a magyarokat ért verésekről, a Benes dekrétumokról sem hajlandó tudomást venni, ehelyett olyan államokat is bevett a soraiba, mint Szlovákia, Csehország, és Románia!!

A 2004-es csatlakozáskor több mint 100 000 oldal magyar jogtól idegen, Brüsszelben kidolgozott joganyagot kellett átvennünk, és alkalmaznunk. Ezek az uniós direktívák minden területen megszabják a magyar döntéshozóknak, hogy mit tehetnek, és mit nem.

A naptár a 30-ik oldalon azt írja, hogy ,,Európának több tudósra van szüksége,” de a ,,fiatalok menekülnek a tudománytól”. Aztán azt kérdezi, hogy miért? Nem hiszem, hogy az EU döntéshozói ne tudnák, miért menekülnek a fiatalok más egyetemi szakokra. Azért, mert a természettudományt művelő szakembereket nem fizetik meg kellően! Amíg egy gazdasági, vagy jogi karon végzett fiatal megkeres akár 4-5 ezer eurós bért is, addig egy természettudományi karon végzett ember örülhet, ha kap 2-3 ezer eurós bért, ami alig haladja meg egy nyugati szakmunkás bérét.

Az EU-ba évente a sokszorosát kell befizetnie a magyar államnak, - több mint 4000 milliárd forintot – annak az összegnek, amelyet támogatások formájában visszaadnak. Büszkén dicsekszik az írott, és televíziós média, ha pld. 12 milliárd euróért felépítenek egy kórházat, vagy átadnak egy útszakaszt, de nem mondják el sohasem, hogy mennyit fizetett be abban az évben a brüsszeli kasszába a magyar állam.

Az EU által fennen hirdetett négy liberális alapelv - az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása azt a célt szolgálja alig burkoltan, hogy a neoliberális közgazdasági modell alapján a multinacionális cégek minél nagyobb felvevőpiacokat szerezzenek meg maguknak. Az EU által hangosan hirdetett szabad piac a valóságban nem is létezik, mert a piacon monopolhelyzetet élveznek a multik, a hazai vállalkozásokkal szemben. A multik számottevő adózás nélkül extrahasznot könyvelnek el, és azt ki is menekítik az országból.

Az EU –ból behozott áruk sokszor silány minőségűek, és az eredetileg olcsón felvásárolt kiváló minőségű magyar termékkel vannak feljavítva fogyasztható szintre, közben a magyar gazdák levágják állat-állományukat, kivágják a gazdasági növényeket, almásokat is.

A naptár 22-ik oldalán agyondicsért személyek szabad mozgása azt a célt biztosítja, hogy ezáltal a munkaadók letörjék a béreket, más EU tagállamból behozott munkásokkal. Míg Nyugat-európában 2000-2500 euró körül mozog az átlagbér, addig egy magyar munkásnak 1000-1500 eurót fizetnek ugyanazon munkáért. Egy német vagy angol szakember már nem megy el az ő országában kevésnek számító munkabérért dolgozni, ezért az EU vezetői a tőkések kérésére teret adtak annak, hogy a szegényebb országokból egy román vagy magyar szakember szabadon dolgozhasson fele annyi bérért, mint a német vagy angol kollégája, aki ennek nem fog örülni, hanem meggyűlöli az idegent, aki az ő munkáját vette el. Ez nem a nemzetek békéjét szolgálja!

A föld szabadpiaci tőkejószággá nyilvánítása – azon kívül, hogy közgazdasági terminológiai lehetetlenség, hiszen valami vagy tőke, vagy jószág - azt a célt szolgálja, hogy a nagytőkések olcsón felvásárolják a magyar termőföldeket, ezáltal is kisemmizve a magyar vidéket. Ha a mezőgazdasági korlátozó EU kvóták nem lennének érvényben, a magyar vidék több millió embernek adhatna jól jövedelmező megélhetést, de ezt sem a magyar kormányok, sem az EU nem akarja, helyette a magyar vidék elsorvasztása történik.

Az EU-ban a demokrácia nem létezik, mert az megkövetelné a népfelség elvének érvényesülését. Az egyes tagországok kormányai azonban csupán az Európai Parlament, a Világbank, valamint a Nemzetközi Fejlesztési Bank döntéseit hajtják végre, de mindhárom szervezet a cionista nagytőke érdekképviseleti szerve, mert maga Dominik Strass Kahn a Világbank elnöke nyilatkozta 2008-ban, hogy ,,mindennapi tetteimmel is azon vagyok, hogy Izrael érdekeit szolgáljam”.

Az Európai Parlamentben is a szélsőséges balliberális erők vannak hatalmon, amelyek az egyes nemzetek felszámolását tűzték ki célul:

Ezt bizonyítja a Lisszabonban aláírt EU Reformszerződés is, amely brüsszeli hatáskörbe vonta a nemzetek minden ügyét. A magyar képviselők -13 kivételével – olvasatlanul aláírták a lisszaboni szerződést, amelyet a bátor ír nemzet kapásból elutasított. A demokrácia nevében meg is büntették őket Brüsszelből. Az EU Reformszerződésben már népszavazást mellőzve vontak mindent Brüsszeli hatáskörbe, megszüntetve ezáltal a nemzetek önálló érdekérvényesítő képességét.

Az EU joganyag kötelező átvételével, és a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek hatáskör-átadásával Magyarország gyakorlatilag megszűnik, és teljességgel a nemzetközi pénzoligarchia egyik gyarmata lett.

Ma a Nemzeti Bankunk már csak nevében nemzeti, de már évek óta külföldről vezérelt, idegen érdekeket kiszolgáló báb. Honvédelmünk liliputira lett csökkentve, és a maradék is külföldön idegen érdekeket szolgál. Saját, szent korona tanra épülő jogaink 1944 óta nem érvényesülhetnek, és a Jobbikon kívül egyik párt sem kezdeményezte az új Alaptörvény megalkotását.

Az EU által agyonreklámozott multikultúra azaz a kultúrák egyenlőségének terjesztése, azt a célt szolgálja, hogy nemzeti azonosságtudatát vesztett, kozmopolita fiatalokat neveljen ki, akik inkább érzik europolgároknak magukat, mint sem lengyel, vagy magyar hazafinak. Emlékeznek? Már a Nagy Szovjetunióban is az egyenlőséget hirdették! Akkor is hazudtak, és ma is hazudnak, mert a nagy egyenlősítés leple alatt a nemzeti öntudatot, és a nemzeti érdekképviselet akarják felszámolni.

Az EU az évszázadok óta bevált megyerendszert is szét akarja bomlasztani, hogy helyette, az általuk vezérelt euro régiók alakuljanak meg.

Angela Merkel is fennen hirdeti: ,,felépítjük az emberarcú globalizációt”, ami csupán a 2008-ban megbukott neoliberális piacgazdaságnak az átfazonírozása más formába. Ezért nem lehet egyetérteni a FIDESZ politikájával, mert ők is a megbukott neoliberális ideológiára alapozott gazdasági rendszer átöltöztetését tűzték ki célul, de nem a rendszer- és paradigma váltást.

Tisztelt Merkel asszony! Az az emberarcú globalizáció, hogy az európai fiatalok amerikai ruhákba öltözve isznak este az utcákon, és drogoznak ?

Európa mai vezetőinek csupán identitás- és szuverenitásvesztett adósrabszolgákra van szüksége, mivel a világgazdasági versenyben Európa lemaradt mind Ázsiától, mind pedig az Egyesült Államoktól. Európát, csakúgy, mit az USA pénzrendszerét a cionista magánbankok uralják, amelyek igen magas kamatra adnak kölcsönt. Emiatt sok millió adós keletkezik, akik évtizedeken keresztül törlesztik a kamatos kamatokat. Az iszlám ezt az erkölcstelen pénzügyi politikát tiltja!

Demográfia: A nyugati őshonos lakosság az értékrend válság miatt nem vállal gyermeket, vagy csak egyet, közben a betelepült iszlám és más hitűek ragaszkodnak a saját értékrendjükhöz, és sok gyermeket nemzenek. 25 év múlva a munkaképes korú európaiak száma 7 százalékkal fog csökkenni, míg a 65 éven felüliek száma 50 százalékkal fog emelkedni. Közben a neoliberális közgazdászok és az Európai Bizottság azt javasolja, hogy Európa több bevándorló beengedésével növelje munkaerőpiacát, de a javaslatok süket fülekre találnak. Gyakran felemlegetik, hogy az Európai Uniónak közös nemzeti összterméke van, ami megközelítőleg megegyezik az Egyesült Államok GDP-értékével. Az EU-nak azonban 170 millióval nagyobb a népessége. Az egy főre jutó GDP tehát 25 százalékkal alacsonyabb, mint az USÁ-ban, és ami a legfontosabb, ez a különbség 15 éve folyamatosan nő. Az OECD vezető közgazdásza szerint amennyiben a jelen irányvonal változatlan marad, 20 év múlva egy átlagos amerikai állampolgár kétszer olyan gazdag lesz, mint egy átlagos francia vagy német állampolgár.

Mit jelent mindez? Kisebb európai befolyást a világon. Európa szerepét a Világbankban és a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) valójában a világ GDP-jéhez való hozzájárulásának aránya határozza meg.

A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) "Irány a növekedés" címmel jelentette meg legújabb beszámolóját, amely az iparosodott világ gazdasági perspektíváit vázolja. 160 oldalnyi diplomatikus, óvatos, tudományos nyelven megírt szöveg. A végkövetkeztetés azonban egyértelmű: Európa óriási bajban, mivel nem képes semmilyen területen hatékony egységbe tömörülni.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben foglalkozik a 2007-es uniós csúccsal, s a szerző szerint már mindenki, így a németek is beletörődtek az EU agóniájába. Brüsszelben nyilvánvalóvá vált, hogy alapvető kérdésekben is mennyire megosztottak, és az érdekeiket követve mennyire hajlíthatatlanok a mai unió tagjai.

Az európai egység eszméje köddé vált, ahogyan a szavazatmegosztásért folytatott vita is mutatta, az pusztán megakadályozandó céllá vált. Ez a briteknél, akik másoknak nem engedik, hogy belebeszéljenek a belügyeikbe, már hagyománynak számít. De a később az unió tagjaivá vált államok – Magyarországot kivéve - gyorsan megtanulták, hogy az egyszer megszerzett kedvezményektől nem, vagy csak drágán hajlandóak megválni.

Európa nagy hatalmai Németország és Franciaország, évek óta marakodik, mert a saját gazdaságukat védik, Nicolas Sárközy beiktatása után be is vezette az egykor a francia királyok által alkalmazott merkantilista gazdaságpolitikát. Az Európai Unió nem létező ábránd, mert nem képes igazi unióba tömörülni, hanem állandó csatározások színtere, és nem az európai népek egysége tartja egyben, hanem csupán a brüsszeli bürokrácia.

Az EU Parlament leszögezte:

„... a 2007 október 19-re elkészült módosított alkotmányos szerzõdés lényegesen és közvetlenül befolyásolja az Unió állampolgárainak életét, módosítja a nemzeti intézmények működését, európai szintre delegál nemzeti jogokat, ezért az Unió valamennyi népének joga, hogy közvetlenül szavazzon az új alkotmányos szerzõdésrõl, és ezt a jogát ne engedje át a parlamentnek.

... alkotmányos szerzõdésben sokkal szélesebb jogokat kívánnak biztosítani a tõkének, mint a munkának

... a „munkához való jog” alapelvét megváltoztatnák „a dolgozáshoz való joggá”

A tõke szabad versenyét kiterjesztenék a közszolgáltatásokra is, így piaci törvénynek rendelnék alá az egészségügyet, az oktatást, a közlekedést, a postát, a víz-, gáz-, villany-szolgáltatást.

... kihagynák az alapvetõ jogok chartáját

Külön jegyzõkönyvben ismernék el, hogy az alkotmányos szerzõdés nem kötelezõ Nagy-Britanniára nézve. London ugyanis ellenzi azt.

... az EU nemzetek fölötti jogi személyiséget kapna, azaz a tagállamok nevében szerzõdéseket és nemzetközi megállapodásokat is köthetne.”

Az EU Reformszerződésben, ami egy diktátum, Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva – olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek – ugyanazon okok alapján – a 2004-ben belépő országokat is megilletnék, ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok - támogatás csökkentés – ld. mezőgazdasági kvóta - Magyarország és a Trianonnal elszakított utóállamok közötti jogharmonizáció tilalma, stb. - Németországot még arányosan sem terhelik.

És ezt az aljas Lisszaboni szerződést írták alá olvasatlanul a magyar képviselők!

Miből fakad ez a nemzeteket felszámolni akaró agresszív politika?

A Hayek és társai által 1960-as években kidolgozott neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot. A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni. Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerű döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétől.”

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami gondoskodástól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felső tízezert a magánosítással még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni.” A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához.

A neoliberális ideológiával szemben, amely a nemzetek és az államok felszámolását tűzte a zászlajára a Szent Korona eszme jegyében szervesen megépült ország olyan értékek hordozója, mint: a történelmi alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság, a hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyén­nek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlőség alapján, a magyar nép országalapító, közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hűség jegyében.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással eleink Európát messze megelőzve biztosították a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági-politikai érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is.

Ezért támadták a magyar Szent Korona Történelmi Alkotmányt oly hevesen a Habsburgok, majd a szabadkőművesekkel összefonódott kommunisták, és liberálisok:

A Szovjetunió, s vele részben az EU is, a kollektivizmuson, a kommunista, talán ma inkább szocialistának mondható elveken, a közösség jogának túlhangsúlyozásán alapul. Eredményeként az egyének, és a nemzetek jogai sérülhetnek. A Szovjetunióban ez feltétlenül így volt, az Európai Unióra ez inkább a nemzetek, az országok, a történelmi országrészek vonatkozásában igaz. Az állandó jogi, és gazdasági viták, a kisebbségek jogainak megoldatlan helyzete, az egyes nemzetek gazdasági küzdelme mutatja, hogy más elvekre és megoldásra volna szükség.

A harmadik, a járható út kiinduló alapjai, a keresztény elvek és államelmélet viszont a cikksorozatom első részében feltett alapkérdésben - Hogyan lehet a nemzetállamok Európáját egységbe tömöríteni anélkül, hogy a nemzetek megtartsák önazonosságukat, és a nemzeti érdekek is érvényesüljenek? - feszülő ellentétet jól meg tudja oldani.

Sok uniós tag magyar sem tudja, hogy egyedül a magyar nemzet rendelkezik olyan közjogi zsenialitással, mint a Szent Korona. A Szent Korona a magyarság és a Szent Korona értékrendjét elfogadó és gyakorló nemzetek több ezer éves együttélésének értékrendjét meghatározó, örök és változtathatatlan; ezért Történelmi Alkotmánya, - szuverenitásunk, és szabadságunk zálogát 1944-ben, német nyomásra törölték el! - amely magában foglalja a közös múlton alapuló, jelen és eljövendő nemzedékek érdekeit, és tagjain keresztül érvényesíti azt.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással – bár előtte is élt eleinkben a Szent Korona eszmeisége - István királyunk Európát messze megelőzve biztosította a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is.

A fentiekből világosan következik, miért nem vállalja a valódi magyar identitást, és miért nem akart rendszerváltást a politikai vezetésünk, és miért nem lehetünk otthon, szuverén nemzetként Európában. Egy saját öntudatához visszatért, és saját, Történelmi Alkotmányán alapuló törvényei, jogi normái szerint élő magyar nemzet ugyanis nem tenné lehetővé sem a volt pártvezetés tagjainak a hatalomban való részvételét, sem a más elvet hirdető, de ugyancsak idegen – egykor keleti, ma nyugati - érdekeket kiszolgáló politikusok uralmát, sem a Szent Korona országának minden vagyonából való kifosztását. Ezt úgy hívja a magyar büntetőjog, hogy hazaárulás. A hazaárulóknak pedig a Szent Korona országában, börtönben a helyük.

Jose Manuel Barrosso azt hazudta 2009-2010-es Európa Naptárban, a 3-ik oldalon, a fiataloknak, hogy a ,,ti kezetekben van Európa jövője”. Valójában Európa jövője egy szűk politikai elit kezében van, akiket a háttérből a nagytőke vezérel, az ő önző, haszonelvű érdekei szerint. Orbán Viktor bátor lépése volt, hogy 2012 januárjában szembe mert szállni a nagytőke érdekeivel, de lépése kevés volt ahhoz, hogy Magyarország a felemelkedés útjára lépjen, mert ahhoz magából a hazug EU-bók kellett volna kilépnie.

A naptár már a 4-ik oldalon hazudik, ködösít, hiszen amikor azt kérdezi, hogy mi is az EU a válaszban azt írja: ,,az EU az európai országok csoportja.” Hát ez a nesze semmi fogd meg jól példázata!! Miért nem lehet bevallani, hogy az EU gazdasági-politikai társulás és semmi több…hiszen a keresztény gyökereit megtagadva, a haszonelv szerint működik.

Iványi Sándor