Lelkes Miklós: Gúnyos minimesék (a fentlévők folytatásaként)

BÖLCS ÁLLAMFORMA

Találkozott két nagykujon király. Egyikük, serlegezgetés közben, megjegyezte: ő márpedig bevezetteti a jogállamot annak örömére, hogy Fényesfelség nevű főnemesvérű paripája minden versenyszámban győzött. A másik király nem értett vele egyet, úgy vélte: kényes portéka a jog, a végén még a királyi pálcán is kifog!

- No, azon ugyan nem, ha tudjuk kinek a fejére üssünk vele! - nevetett a versenyparipás uralkodó.

Egy idő után ismét találkozott a két sokmindentelboronás koronás.

- Ugye, nem vált be a jogállam?! - kíváncsiskodott a kétkedő.

- Dehogynem! - válaszolta a másik. Persze, helyesen kell értelmezni a jogállamot. Én így is értelmeztem: Minden Jog Nálam!

BOHÓCKODÓK

Kertelemrejtelemország főpolitikusai népszerűsködni akartak, ezért bohócruhába öltöztek és előadták, no, nem a pénzt!, hanem a JAJDE SZERETJÜK EGYMÁST, MEG MIEGYMÁST! című színdarabot a beteg gyermekek szórakoztatására. Ebben ugyanúgy ócsárolták, piszkolták egymást, mint addig is, de így, bohócöltözetben, mindez érdekesebb volt, és tréfának tűnt.

A két pillanatra előnyös helyzetbe került kis hátrányos helyzetűek nevettek, tapsoltak. Végül minden gyermek tetszetős kinézetű olcsó játékot is kapott, amely nem szívből jött ugyan, hanem álszent csalafintaságból, de a még ártatlan gyermekek erről mit sem tudogattak.

Az újságírók háta mögött meghúzódó és a jelenetet elnézegető bölcselő némi gúnnyal jegyezte meg, mintegy önmagának:

- Amit a színesruhás-krumpliorros jómadarak csinálnak most, meg amit ezek a gyermekek, az valamicskét hasonlít egymásra. Utóbbiak eljátszanak a játékokkal, előbbieknek pedig az a játéka, hogy megjátsszák magukat!

ÍGÉRGETŐ SZENT JÁNOS

Kettőspálospali Jani, a neves politikus és önzsebképviselő, édesfürtdombi szőlőbirtokán borozgatott kebelbarátjával, Idenekemis Danival. A jó barát, persze, már jó borosan, és nem túl okosan, évődőn jegyezte meg:

- Te mindenkinek csak ígérgetsz, te, te egészenfaszent Ígérgető Szent János! Nem ismered a mondást, hogy ígéretekből nem lehet megélni?

Szerencséjére Jani is borhangulatban volt már, nevetett:

- Már hogyne lehetne?! Elég tűrhetően megélek belőle...és, amint tudom, te sem panaszkodhatsz!

ELNYUGTATÓ NYUGDÍJ

Hiszékeny emberekkel Dunát lehetne rekeszteni, de nem érdemes, - mit csinálnánk a megmaradó hét tengerre valóval? A szónokló népvezér mindenesetre nagy választási hangerővel jelentette ki: „A nyugdíj - legyen nyugdíj!“

A hallgatóság tapsolt, éljenzett, zászlókat lobogtatott, serdülő leánykák és középkorú dámácskák csillogtatták a szónokra vágyszemeiket, öregedő bácsikákban és vénséges vénekben éledt a remény. A tömeg szent és biztos ígéretként fogta fel e szép, magyaros tömörségű mondatot a nyugdíjak jövőbeni jelentős emelkedésére, ha nem is a Mount Everest csúcsáig, de egy kedves kis dombocskatetőig.

Elcsitultak a kürtök, elpufogtak a dobok, fakulni kezdtek a szalagok, elszállt a madárkaének.

A népvezért, nagyon szűk körben és nagyon óvatosan, kérdőre vonta néhány kétkedő főkolomposa:

- No de miből emeljük majd fel a nyugdíjakat? Mit értettél azalatt, hogy a nyugdíj legyen nyugdíj!

A népvezér elmosolyodott:

- Igazat mondtam, ti csacsikacsigák! A nyugdíj valóban nyugdíj lesz! No és hol lehet legjobban elnyugodni ily csekélyke díjakkal?! Hol az a hely, ahol nem kell már idegeskedni a legmagasabb gyógyszerárak miatt sem? A villanyszámla miatt sem, mert ott ingyen fényesedik az örök világosság? Ahol már nem kell enni, menni, venni, lenni? No, gondolkozzatok csak!