Volt egy világ, sezlonszélen,

kuporogtam kályhafényben,

anyám könnye, mint a csillag,

apám szeme napként csillant.

Ott gurultak szerteszéjjel

gyermekálmok, semmi félsszel,

hideg talppal, forró fejjel,

tengert léptem élvezettel.

Ha belöktek, s elmerültem,

lelkem kínján nem derültem,

szakadt szívem minden húrja,

apám, anyám féltőn súgta,

Fehér lovak, várak: vágyak,

mind a másé, ne kívánjad,

szeretet lesz a szentélyed,

hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,

cserépkályha mellett éledt,

nem fázom már, csak hideg ráz,

olyan nagy és üres a ház.

2011.12.08.-2015.10.12.

Zsefy Zsanett

*

Zeneajánlóm: https://youtu.be/1CKSfmV7qnM