(El)sirató
Nem számít már nap, a perc, az óra
Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz ha a ránc nem csupán álca,
mi lesz ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.
de szemfedőmként borul e világra.
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,
minden ének amit hozzám szóltál,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e?
mit számít már, bennem tovább él-e?
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Hamis világ. Te hazudtad, értem.
Mit számít, ha félrelép az este,
Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt vágyom,
ha a pirkadattal újra csak azt vágyom,
mi régen elmúlt, a boldog ifjúságom.
mi régen elmúlt, a boldog ifjúságom.
2010.05.29.
2010.05.29.
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett