Kerestem gömbölyű éjben,

széteső estékben,

fűszál hegyén, ringó harmaton.

Beleköltöztem de

értetlen hajoltak rám

didergő hajnalok.

Karnyújtásnyira voltak

fényt-csorgató füzekbe

öltöző nappalok,

de valami mindig

visszatartott, hogy

szívekbe nőjek időtlenül.

Bimbó helyett rólam csak

tüskéket törtek.

Valami hiányzik belőlem.

Derű, fájdalom, hegek,

sóhajok vibrálnak bennem,

s én érzésekre mégis szomjasan

már gyökértelen töltöm be a teret.

A világ hogy lehet nélkülem is kerek?

2013.01.04.-2014.03.20.

Zsefy Zsanett

*

Videófeldolgozásom: https://youtu.be/QCCy3Mqr5N8