A telihold, ha néha feljő

szerelmet hord a nyári szellő.

A háztetőket kandúr rója,

érzelmes macskajajjal toldva.

- Szerelmem, itt a pásztoróra,

betérnék hozzád néhány csókra.

- Beszéljük ezt meg inkább máskor,

macskajaj mentes éjszakákon.

- Nem látod, milyen szép a hátam,

görbítem csak hogy megkívánjad.

Rezgetem farkam, mint a nyárfa,

ne legyek többé olyan árva.

- Szívembe nem lophatsz te kincset,

most ment el épp a Kandur Vince.

Lehozott értem Holdat, s számos

egérnyi szürke finomságot.

A csirkemájért tegnap kár volt,

szagoltam, nekem kicsit állott.

A szomszéd kandúr kínált frisset,

megettem, attól lettem fittebb.

De, ha egérből hoznál párat,

tetőre mennék érte nálad.

Simogathatnád fényes hátam,

kielégít'ni némi vágyam.

- Nem lehetsz hozzám ilyen undok,

azt hiszed mindent idehordok?

Lelek az utcán falka cirmost,

felényit sem kell nekik sírnom.

Így nyafog ám be mégsem vallja,

szukák fölött már nincs hatalma.

Csak álmodozik női bájról,

s a rég kioltott kandúrlángról.

2009. október 04.

Zsefy Zsanett