Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Imádta nagyon, ha a Nap ragyog,

s a fűben jót hempereghet.

Egy sötét éjjel felébredt kétszer,

azt hitte az ég rászakadt.

Süvítő szélben, viharban félve

szegény cica maga maradt.

Nem látta anyját, s mert sokat várt rá,

elindult, hátha megleli.

Kereste erre, kutatta arra,

hiába sírta, hogy - Mami..

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Egyedül maradt, és nincs egy nyalat

tej mitől búját feledje.

Messze az otthon, nem is dorombol

a cicamama körötte.

Csak a szél tombol, villámlik, s attól

árnyak is nőnek mögötte.

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Fázik most szegény, se ágy, se remény,

- vajon az ég mért büntette?

Fordult a fűhöz, szaladt a fához,

meg a romházhoz, hasztalan.

Elfáradt szegény, fogyott a remény,

fejét nincs hova lehajtsa.

Hiába kérte engedjék végre

egy pici percet szunnyadni!

Majd, ha a Nap kel biztos, hogy nem kell

innen erővel zavarni.

A fű azt mondta, felfalhatsz nyomban,

ha kérésednek engedek.

A fa sem különb, félti - a különc -,

kérgét, kaparni nem lehet.

A ház is öreg, még be is dűlhet,

attól cicus neked annyi!

Micsoda világ! Se tej, se kiságy,

hol fog most éjjel aludni?

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

szomorún bandukolt tovább.

Már alig bírja, de anyja hívja,

- szíve úgy ver, mint kalapács.

- Itt vagyok, Mami! - s röpül a csacsi,

sírna, ha tudna az örömtől.

De könnye nincsen. - Szeretlek kincsem -

magához öleli a mami.

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Ha nem jön kutya, s nem bántja pulya

ott még sokáig ellehet.

2009.08.09.-2012.01.21.-2014.05.12

Zsefy Zsanett