hétfő volt talán délelőtt

az ősz addigra benőtt

falakat egykedvű parkokat

avarba takart nyarat

romból nőtt gondokat

a színek is szerények voltak

lódenkabátban osont a hideg

rideg vonásokat satírozott

tudom apám soha nem pihent

kínkeserves másfél nap

anyám arcáról lehámlott a pír

de ha már megjöttem

gondoltam üvöltök egyet

s máris csuklómra került

egy kis papír

később nevet váltottam

gyámoltalan vézna gyerek

évek sodortak szirtről szirtre

de tengert nyitott a képzelet

Istennek sem voltak szebb álmai

míg anyámmal álmodtam fölénk eget

ma ábrándokat nem dédelgetek

de a város zajában ringva őrzöm

keblén fakadt kagylóéletem

2011.10.12.

Zsefy Zsanett