Kopogó szemekkel kutat át minden polcot.

Már megint nem tudja összerakni a napot.

Elgurultak azok az átkozott darabok, akár

a könnycseppek, amik régen olyan könnyen

előbuktak, vagy mint az utolsó százas a

szekrény mögötti zugban. De nincs ereje

előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül

ugrál, üres gyomra görcsbe rándul, ahogy

a szobára köd települ. A betűk elmosódnak,

a falak meg dőlnek-borulnak. Támasztaná de

súlyosan hajlik rá a nincsen.Törött darabjaiból

hiábavaló tervezni a napi mindent. Az utolsó

filterből összedobott teát szürcsöli. Élvezni

kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy

megint csak vegetáló pók a falon, és a

sarokban kesereg tovább a holnapon.

De mégis hogy rakja majd ki a "napot", ha

ismét elgurultak azok az átkozott darabok?

2011.03.26.-2012.04.21.

Zsefy Zsanett(Bara Anna)

-

Holdkatlanban 2019. nov. 02-án került a Versekhez.

FB-on pár hónappal korábban Jónás Tamás költő lájkolta...