A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.

Kérdésekre válaszokat hiába várok.

Magam csöndjét tágítom,

s a világra húzom az egyembernyi félszt,

hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,

mikor meteoritokat szitál az ég,

s felszaggatott utakon, amíg bolyongok

üszkös gondolatokat szül a vég.

*

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,

a kezek másnak intenek.

A fékcsikorgás fel-felébreszt,

s míg igazítok a gyűrött időn,

fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

A vonatfütty felvág néhány eret,

de már nem értem lángol az ég.

Tüzét alig érzem.

Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

*

Felhő áztatta haját Hold törölgeti,

s a csillagpernyével borított égre

füstöt sóhajt a város.

Mégis a végállomás kontúrját

a szennyes égbolt alatt is

egyre tisztábban látom.

2013.03.18.

ZsefyZs.

-

Átirata: Helyjeggyel a végállomásig címmel:

https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga2/helyjeggyel-a-vegallomasig