A ház megroppant ablakán

a fény hiába vert tanyát.

Homályüvege eltakart,

úgy titkolva mi mást zavart.

A kályha előtt pár hasáb:

csak néhanapra tűznyaláb.

Takarónak szalmaillat.

Konyha padján szó, ha illant:

a hang ölelt. Anyám, a szép,

köntöse volt sok nehéz év.

Arcán lázpír-virágszirom,

fagyott éjben dúló iszony.

De ő dalolt, és könnyedén

tüzet csiholt. Ma bennem ég.

A fáj sem fájt, ha szállt a szó,

a ringató. A ringató.

2010.12.06-2016.08.25.-2020.11.19.

Zsefy Zsanett

*

Átirata az azonos című versemnek.