Vers a gyermeküket elvesztett anyákért.

Eredeti verzió:

Mikor elmentél, este

...a madarak még mindig énekeltek,

nem hullt a hó,

s nem szakadt rám az ég.

(Felhőrongya lógott fölém cafatokban

mikor a mennyország befogadta,

mert befogadta kicsiny lelkét.)

Mikor elmentél

nem szóltak harsonák,

de a szívem üstdob volt a hantnál,

és majd szétpattant mikor

a fejemből a vér

tócsaként körém szaladt,

s virágkoszorúba font

szirmok közé halt a szél.

*

Ma reggel

a hintánál még láttalak.

De lehet, hogy a szomszéd kislány

intett felém, mosolygó,

ártatlan szemekkel,

mert nem tudta szegény,

hogy akkor rám szakadt ez a nyomorult ég.

Ököllel zúzta szét a legszebb percet:

a születést verte bennem keresztre,

s most itt térdepelek előtted,

kit halálra nemzett

az a szerelmes, gyilkos éj.

Mikor elmentél este,

nekem minden semmivé lett.

Pedig a madarak még mindig énekelnek,

s majd újra hull a hó is,

és a fehérbe öntött apró lépéseid

nyomát, hogy el ne tapossam,

magamba simítom,

mint egykor a soványka reményt.

De mikor elmentél Kedves,

belém feszült a csend,

a világ újra üres lett,

és veled halt a józan ész.

2010.- 2012.

Zsefy Zsanett