megyek az utcán és rám köszönnekeszméletlenszalad ki a számonvalakivel összetéveszt kedvesén magamat sehol sem találompedig tucatszor találkoztam velemde egyszer sem ismertem rámhogy mennyire az vagyok amivé lettemelképesztő milyen hamis a világ a külsőm naponta változikpedig ma is a tegnapit hordoma kettő között egy műszálas mosáss a médiaborostás napoktólagyamban elhagyott hangyabolyok keresem magamat hogy megőrizzemaz egyik skatulya régóta üresmár jelet se rak rám az istenúgyis összekeverem