Háttérzajok töltik be a teret.

Keresve sem lelek csendes rést rajta.

Összetart a zenekar, s én balga

a polcodon hallgatok, s vagyok,

ide-odadobott.

Néha azt hiszed, álmom is lopott,

pedig csak bolond vagyok.

Kis lélek-kokott.

Ajkam festett, tű-szaggatta rajzolat.

Fonál tartja össze testem.

Valami örökké hasogat.

Szívem helyén kóc,

szeretlek-fonál gubanca.

Ujjaid között fogy a mihaszna,

mint tollamból

betűkbe préselt gondolat.

Mi haszna, ha magam vagyok

sok divatos Barbie közt a múlt?

Közelednék hozzád,

de lábam haszontalan lóg,

akár kezem,

s a fejem is nehezen viselem.

Talán akad majd, ki kukába hajít,

hisz csak porfogó vagyok. Avítt.

Egy álmodó, kis rongybaba,

akinek, - lehet észre sem veszed -,

feltépett a mellkasa.

2012.08.19. -2017.04.25.(meghúzva)

Zsefy Zsanett

*

Parov Stelar - Hurt: https://youtu.be/ebXMtWgEw3k