Te kellőképpen elvarázsolt nő vagy,

kiben a hő nagy, 

és kellemesen leped meg magad,

mikor megosztod mással 

kezed, vállad, s agyad,

ha barátnak érzed a másik felet.

Máskor meg, mint egy gyerek

sírsz anya után a sarokban,

csak ki ne öntsenek egy tál vízzel,

ami a lavórban cunamitól

magasra csapott, s a dokk-

ban marad a felkavart 

s néha becsapott (ön)érzeted.

Mert fontos a fegyelem,

s hogy a fegyverzet mindig

harcra kész legyen,

de a kikötő néha nem fogad 

be több hajót. Ám jó,

ha vitorlát tudsz olyankor bontani

és agyőt intve horgonyt fel,

új vizeket indulsz meghódítani.

A vihar, ha dúl s feldúlt,

mi a parton marasztalt,

egy arasszal elébb legyél,

hogy sarat ne dagassz,

és ne aggass magadra, 

se másra címkét, csak etesd 

a cinkét, ami akármily kicsiny,

szállhat. Bár a sassal 

vitába nem szállhat,

csak éli az életét,

de benne is van annyi érdem,

mint ragadozók közt

lecsapni kicsikre kevélyen,

- hát kérdem, a lélek 

milyen mértékkel mérhető?

Ha nem érthető,

maradj magad önnön 

elvarázsolt szent képe,

de ne hagyd, hogy csorbuljon 

elmédnek pengéje,

és kést ne azért hordj magadnál,

hogy szívbe szúrj, 

ha magad maradnál.

A köldökzsinórt kell néha elvágnod,

és a szelet befogva megtalálnod

a hont, ahol nyomodban maradhatnak

(élet)jelek: elvarázsolt képek 

neked, nekik, s nekem.

Ha soraim akár gordiuszi csomó

most kibonthatatlanok,

a megoldást magadban keresve

végül is megkaphatod.

2012.03.19.

Zsefy Zsanett

*

http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=QmFra27DqSBTemVudGVzaSBDc2lsbGE=&talalat=189223&kiemel=x

Korábbi címe - a Dokkon is - Morfondírok az Elvarázsoltnak volt. A verset Mórotz Krisztinának ajánlottam...d zokon vette, s töröltem a Dokkon.