Leültem, hogy írjak valami szépet,

vastag filctollal kikanyarítva, ami a lényeg,

lágy rózsaszínbe fűzve mesterit,

valami újat, ami téged is felderít.

Enciánkékkel írtam múltamat,

narancsvörössel ábrándokat.

Aranyból szőttem fölé' jövőt,

párizsi zölddel szegtem körbe őt.

Túl színesnek láttam művemet,

fáradt kékkel festettem át neked.

Nem láthat rajta senki mást,

mint ködbe olvadt diszharmóniát.

Most nem adhatok semmit sem,

amit akartam lehet elviszem.

Egy érzés, hogyha átjár és elandalít,

az voltam én, s nem ez a pár sor itt.

2011.01.20.-2012.06.30. -2016.07.18.

Zsefy Zsanett

*

Videómon előadja Várkonyi Judit: https://youtu.be/CabT-ZK2Vus

*

Illusztráció: Denis Octyabr festménye Facebookról