Videómon: https://youtu.be/CBMdbo14qJU

..és itt: https://youtu.be/OffiqfIwF9o

Zeneajánlóm: youtu.be/MTUgp6Sa0Tw

(Richard Huet - "California Blue" http://youtu.be/rrrXUBkX3_0)

*

A már megszűnt dunapArt café irodalmi portálon írta versemről egy másik vers alatt fojtatott műértékelő vitában Gyarmati Gábor erről a versemről (Kiragadott részlet az elmentett hsz-ből):

"Erre mondta Baranyi Ferenc egy díjátadón, az írjon szabadverset - a vers szabályait sutba vetve -, aki képes szonettet is írni. Különben nem lesz hiteles. (ezt most általánosságban mondom, félreértések elkerülése végett) Markó Béla költő szerint a szonett: „nem spontán, extázisban művelt versforma, hanem „mérnöki műfaj”. Persze nemcsak a szonettről van itt szó, mint versformáról - ami szemlátomást nem egy kedvelt forma a dunán -, hanem minden szabályokat követő formáról, ami egyúttal a tartalmat is a hátán hordozza.

Én mindenesetre osztom Baranyi F. véleményét.

Egy vers, mely a költői eszköztárból sokat megmutat, nekem mindig sokkal mélyebb pszichés élményt tud nyújtani, mint egy szárazon, tényszerűen leírt gondolathalmaz.

Remélem, nem játszom a türelmeddel, de hagy éljek egy kortárs példával. Szerintem mindenki ismeri Zsefy Zsanettet. Hogy elérjelek című verse így hangzik:

Mióta várlak e templomi csendben,

csak a tó tükrén csacsognak csillagok,

ma Zeusz sem dől itt nádkerevetre

a fehéren cikázó fényszálakon.

Imákat mormol a parti magányba

az ébredő Hold, s langyos szél a dalász,

hámlott fakérgen szívek várnak párban,

csak az enyémet rejti még gyantamáz.

Mézgás cseppekbe emlékeink zárva,

utat magamból hozzád hadd rajzolok,

tükörég vásznon holdezüstbe mártva

- keret a világ -, ecseted én vagyok.

Hátborzongatóan szép, nem? Tökéletes forma, tökéletes tartalom. A pszichés tartalma, mindenféle koncentrálás igénybevétele nélkül, azonnal beépül a tudatba."

*

Azóta is hálás szívvel gondolok rá. :)