kilencvenhét kora tavaszát részvétlen

zavarta el a visszatérő téli szél

mintha tudta volna hogy már arra a pár

slukkra sem tudsz kimenni a klinika elé

a hetekig tartó fájdalom morfiuma

a gyógyszeres szoba polcán maradt rejtve

az orvosi köpeny zsebét

hiába húzta le nap mint nap több ezres

egyre kevesebbet ért

akkor dühtől fuldokolva megtiltottad hogy adjak

úgysem kapod meg

csak azt hazudják hogy már az sem elég

tizedikén aztán eltoltad magadtól

az utolsó esélyt

még nem csukták le a szemed

amikor megérkeztem

őt percet késtem

s csak néztem azt a régi kedvest

a folyosó végén a főorvosnő trécselt

akkor láttam ott először

rájöttem honnan ismerem és odaléptem

meghalt édesapám

tudom - válaszolta

a gimiben megszokott stréber faarccal

2016.03.14.-2016.04.12.

Zsefy Zsanett

*

MaradanDOKK lett: 2016.04.21.: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=40130