Vagyok korhadó vén fa.

Zsémbes,

gondolatokba bénuló nimfa.

Voltam pajzán szellő.

Erdőt ostromló szél.

Törött faág a semmi közepén.

Messze hordott homok

tenger árkában.

Gyöngyszemnek hitt seb

kagyló rémálmában.

Fájdalmat üvöltő

rímes rímtelen.

Vágyakból feltört

szabdalt sorselem.

Sorokba mázolt

tépett régi kép.

Lehettem volna Picasso,

de hiányzott a fény.

Sötétben kevertem

ragyogó színeket.

Átlátszó burkomból mind

könnyen szökhetett.

Fekete voltam.

Az édes semmi.

Csendszó a fülekben.

Némaság egy fecnin.

Beszélő szemekben voltam

a közöny.

Egyszer a múltam tán

visszaköszön.

2010.07.04.-2012.03.28.

Zsefy Zsanett

*

Zeneajánlóm: Dmitri Shostakovich - Waltz No. 2: https://youtu.be/phBThlPTBEg

Kép szárm.helye: http://tomtit.blog.hu/