Mondd, leszel-e a múzsám,
rezdülés estéim átsejlő blúzán,
hajnalban pisla lámpafény,
mielőtt a Holdnak lába kél,
gödröcske durcás államon,
fülcimpán csókok ujjbegye,
vagy inkább imám szólama,
kórusból (ki)csengő szózata,
koldus költőnek falat kenyér,
ellenségének nyitott tenyér?
Ó, legyél a csend! A végtelen.
ha bőrömön átfut a bús zene.
Legyél a szóm, ami átitat
embert, világot, s lám áhítat
cseppen ajkamról eléd. A remény,
hogy Isten malmából erény
szitál fejünkre port, kevés,
hát sok kishitű költő téged kér:
vezesd kezét, ezt várja ő!
Ne hagyd magára, légy támasza,
magányos cédrusnak ágyasa.
Ha ajkamról feléd dallam száll,
emelj magadhoz, olvadj rám!
Megjelent 2020.02.05-én A hetedik Folyóiratban: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4447-egybeforrva-euterpehez.html
*
Az egyik portálon ma is Cédrus néven írok..és van két versgyűjtő honlapom is Cédrus-versek címmel..(Igaz ezekben csak mások művei szerepelnek.)
*
Illusztráció:
Euterpe szobra
- Albertina Múzeum, Bécs, Ausztria.
"Euterpé (görögül:Ευτέρπη) ("örömet nyújtó", "gyönyörködtető") múzsa, a görög mitológia istennője, Mnémoszüné és Zeusz gyermeke. A hellenisztikus kori irodalom óta alakjához a lírai költészet műfaja és a zene kapcsolódik, jelképe a fuvola. " (Wikipédia)
salomi.tumblr.com/post/189632593691/statue-of-euterpe-euterpe-greek-e%E1%BD%90%CF%84%CE%AD%CF%81%CF%80%CE%B7-the