youtu.be/1_CkS04OEhk

Mondták fent, hogy mi a dolga,

el is indult, hogy megoldja.

Volt már lent vagy pár száz éve,

angyalszárnyon hozták még le.

De a világ úgy felgyorsult,

melyik út, mi még nem csorbult?

Vonat robog. - Tán az lenne,

mi a csúcshoz elvihetne? -

Vagy csak bújjon lopakodva

lopakodón, potya módra?

Hogy a sztrádán is megfordult,

fényszóróktól fénye tompult.

Észrevennék hogyha kéken

körbejárna polisz-fényben?

- Ej, így ki lesz, ki elviszi,

fenyő csúcsát díszíteni? -

Fut az idő, szinte suhan,

felhőszélre csillag zuhant.

Arra járt egy könnyű sóhaj,

szívében csöpp gyermekóhaj:

- Már a fácskám díszben állna,

ha csúcsára csillag szállna! -

Kicsi szíve megértette,

akadálynak itt nincs helye.

Ha valakit úgy szeretnek,

a mennybe is érte mennek.

Visszafordult, s Göncöl rúdján

megpihent, hogy földi túrán

kopott fényét átfényezze,

úgy leljen rá a szenteste.

Nem is kellett semmi bűbáj,

- fenyő hegye, mint a fűszál,

rajta harmat csillag éke:

Szeretet hozta le, s Béke.

2012.10.29.

Zsefy Zsanett