Amíg néném szoknyájába bújtam

drága anyám harcban állt a kórral,

tette értem, voltam szeme fénye,

nem értettem, hogy ugyan mi végre

nincs mellettem, akit úgy imádnék,

isten adta legszebbik ajándék.

Ki ringatott - nem emlékszem arra -,

szülőanyám, mondták, az Etuska,

mégis más 'ki fejem simogatta,

nádfedeles magányom oszlatta.

Három év mi pihent gyermekvállon,

nem sejtettem, mért nem engem ápol.

Kórteremből menve visszanézett,

hogy másért sírtam, könnye előtévedt.

***

Most itt állok. Szemed hályogában

régi emlék sejlik bánat-ágyban.

Szívem hasad utolsó szavadtól:

bocsáss meg, ha nem adtam magamból.

***

Odakint a fagyos szél feléledt,

úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,

lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,

fülemben, hogy ráztak egy kolompot.

***

Másnap délben kezemben az inge,

rajta vérfolt, még az is áldott dísze.

Hogy káromoltam akkor a jó istent!

...de bocsásd meg a mi vétkeinket!

2011. március 11.

Zsefy Zsanett

Az én Drága Édesanyám (Barabás Anna Etelka), az én Őrangyalom már 1999. január 15. óta fentről vigyáz rám.

Az Ő halálára írtam, és szeretett Nagynéném (szintén Anna) - 2015.január 14. - távozására itt is megosztottam.

Széles Kinga előadásában: https://youtu.be/lGJL5K3NB6A