A Simonyi úton hajolt rá az este. Egyszerűen, csendben,

szinte szeretgetve. Tini szíve megvadult, ahogy a

Hold ezüstje hajába túrt. A sok pimasz árny a fák mögül

sziluettjébe elmerült. A szoknya ránca combra simult.

Nem férfi kéztől, szemtől pirult. A Pálma felől régi slágerek

kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak járdaszélen

bólogattak szótlan, szerényen.

A fodros ég még nem szakadt. Felhőcsipkéje amit kell, takart.

De a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24. -2012.06.12.-2016.12.19.

Zsefy Zsanett

*

Van ahol "varázslat" címen (is) fut. Így a Dokkon is.