hazudj, ha tudsz

bordó lepedőd ráncaiba vágyat,

ágyad puha gödrében

ölednek szenvedélyt,

részeg fejjel hazudj józanságot,

üres zsebekbe kincset érő reményt.

kilátást ablaktalan szobákból,

süket fülekbe szimfóniát,

tenger moraját miközben látod,

sivatagi dűnékről illan el az árny.

mosolyt mikor ölni szeretnél,

könnyet, ha nincs is már szíved,

kőszívű apát lelencnek,

hazudj, ha tudsz s ha van kinek,

láncot, bilincset hazudj szabadságnak,

igaz világnak mákonyos hitet,

hazudj, ha tudsz,

mikor tükörbe nézel,

és te néhanap még el is hiszed...

mindent megtehetsz hamis talárban,

míg dagadó zsebbel másokat becsapsz,

de már ne rajzold korongnak a világot,

a végén még lezuhansz.

2010.09.10.-2011.12.07.

Zsefy Zsanett

*

("Hazudj, ha tudsz" - 2010.09.10. - átirata..)