észrevétlen tört rám a hiány, ahogy a nyári sétán

a magány belém karolt. az est csillagköntösét

magára húzta az ég, de a felhők tavában

- talán nem is olyan rég - valami elfogyott.

hiába öblítette az éjszakát, lesve az Úr szavát,

megannyi csillagrobot. valami valahol elveszett,

mióta az estikék illata nem lengedez kertemben

a szín is megkopott.

2010.12.10.

Zsefy Zsanett