Embedded Files
Ez a Zsefy seholsincs világa 1 - versválogatás Zsefy és Bara verseimből
Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok a százéves tölgyet.
Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok a százéves tölgyet.
Akkor még azt hitték, az a valóság amit esténként mesékbe
Akkor még azt hitték, az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák. Akkor még az ismeretlenség
szőttem, hogy továbbálmodhassák. Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem gondtalan szökelltek be, hogy
tárva hagyott ajtaján mellettem gondtalan szökelltek be, hogy
összeszedjék az égről a csillagkagylókat, a kerti padon felejtett
összeszedjék az égről a csillagkagylókat, a kerti padon felejtett
nevetéseket, a lombzúgásban bujkáló szelet, a szél szárnyára
nevetéseket, a lombzúgásban bujkáló szelet, a szél szárnyára
tapadt boldog napokat. Mint törpeszívbe óriás lelke, tenyerükbe
tapadt boldog napokat. Mint törpeszívbe óriás lelke, tenyerükbe
fért az egész világ, és semmit sem féltve osztogatták számolatlanul.
fért az egész világ, és semmit sem féltve osztogatták számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is hagyjatok, mert
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is hagyjatok, mert
az Üveghegyen túlról egyszer csak nem lesz visszaút!
az Üveghegyen túlról egyszer csak nem lesz visszaút!
Most itt ülök, a hegy előttem csillog. Nem látok át rajta.
Most itt ülök, a hegy előttem csillog. Nem látok át rajta.
Én sem látszhatok. Behunyom a szemem én, a hegynek törpe,
Én sem látszhatok. Behunyom a szemem én, a hegynek törpe,
de nekik tán még óriás vagyok.
de nekik tán még óriás vagyok.
2016.10.07.
2016.10.07.
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett
*
Dokkon: maradanDOKK lett: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=41063
Page updated
Google Sites
Report abuse