Hajnalban ismét rám köszönt az ősz.

Lopva szétszórta szelíd fényeit,

s megsimogatott minden ablakot

falkockák résein.

A Piac utcán jött szembe velem,

kalapot emelt és elballagott.

Vártam, hogy súg néhány bús "rőzse-dalt",

de ő csak hallgatott.

A templom előtt akár egy folyó,

zümmögött színes emberáradat.

Tolakodtak és furcsán kerülték

haldokló árnyamat.

Mint sok bolond fodor part szélein

ez a nyár már "meg sem hőkölt belé",

hogy motoszkál bennem, tán meghalok

még az ősz elején.

2013.01.07.

Zsefy Zsanett

*

(evokáció Ady: Párisban járt az Ősz című versére)