Szeress a fényben,

jeges sötétben,

a földön

s, ha már

nem vagyok.

Kihunyt parázsban,

egy apró ráncban,

homlokod mögött

bent lakom.

Minden szigetnek,

folyónak, hegynek,

földje s a partja

én vagyok.

Csendes magányban,

tömegben, lázban,

de mosolyodban is

ott bújok.

Szeretlek fényben,

jeges sötétben,

a földön

s, ha már

nem vagyok.

A lét csupán álca,

törékeny pálca,

mi Isten kezében

kihajthatott.

2012.07.30-31.

Zsefy Zsanett