Észre sem veszed, hogy untalan követ,

Istenné formál, vagy sátánná kövez,

szívedre bízza, milyen mélyre szántson,

esetleg mást is kegyeibe zárjon.

Démonként megszáll, ha azt akarja, árts,

egyedül vívhatod a vesztes csatád.

Nélküle csak test vagy, megformált, szenvtelen,

értelembe burkolt, már-már embertelen,

vele is alig több, de mégis végtelen,

szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem:

egy kis rovátka többezeréves kövön,

megfejtetlen marad, s nem bír vele közöny.

Túlélő játszmában a legyőzhetetlen,

így földi léthiányban nem éred tetten,

s míg szellemed benned az éltető erő,

holtod után lelked a tovaköltőző.

2009.10.26.

átirata: 2012.10.31.

Zsefy Zsanett

*

Eredeti címe: A lélek