Hallgat a tévé, nagypapa húzza a lóbőrt,

kinn a karámban délután sok pacit körmölt.

Konyhában anyjuk a borsót serényen hányja.

Falra tapadni - dühétől - még sosem látta.

Istálló mélyén kérődzik komótosan Riska,

holnap tán leadják, vágóra hajtja a Pista.

Tudja az öreg, de asszonya sem mai csirke:

Nem segít rajtuk se ember, se hitel, se Isten.

Két hete mindennap várják, hogy jön-e a postás;

tegnap a szomszédban állt meg, hol dekkol a Kondás.

Nem marad semmijük, parlagon hagyják a földet.

Városra szöknek a kölykök, ha nagyra megnőnek.

Lovaik sorsa is régen pecsét alatt írva,

külhoni megveszi, még hiszi, itt sok a birka.

Kell-e még, lesz-e majd példa, mi jót is kínálna?

Kell-e még s lesz-e majd ember, ki értük kiállna?

2012.11.24.

Zsefy Zsanett