tömegbe gyűrt magány - végleges

nem kopognak nincs miért

ritkul a szó és kimért

ajtót nyitni nincs kinek

csábítják a fentiek

remete és fejvesztett

barátok közt elvesztett

senkinek sem érdeke

láthatatlan élete

koponyáján sírhalom

másnak őröl a malom

emléke csak vézna heg

benne tű vagy néha szeg

hűlt helyére száz akad

netvilágon nincs lakat

együtt-maga mit sem ér

bennünk-nyoma üres tér


2011.09.05.-2018.04.29.-2018.05.09.

Zsefy Zsanett