tömegbe gyűrt magány - végleges
nem kopognak nincs miért
ritkul a szó és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
láthatatlan élete
koponyáján sírhalom
másnak őröl a malom
emléke csak vézna heg
benne tű vagy néha szeg
hűlt helyére száz akad
netvilágon nincs lakat
együtt-maga mit sem ér
bennünk-nyoma üres tér
2011.09.05.-2018.04.29.-2018.05.09.
Zsefy Zsanett