(Vincent van Gogh: Varjak a búzamezőn c. festménye alá...)

Varjak metszenek 

győzelmi jelet a tájba,

ahogy veled elszállnak 

a ringó kalászok felett.

Én, az örökké árva

megyek szívembe 

a semmit zárva.

Üres palettámon 

hiába babrál ecset.

Ahol fészke volt e tájnak,

az együttből a sárga 

minden színt kiszorít.

Már nem festünk vágyat, kínt

haragos kék alatt.

Utamon búzavirág-szemek 

követnek, ám a viharos szelet 

nem bírják a szárak. 

A zöld fűszálak 

sem mutatnak reményt.

De amíg haldoklik 

a széltől szaggatott sárga,

fülemben tovább lüktet 

szíved dobbanása,

s nekem te maradsz 

a mennyből tépett kék.

2014.10.03.

Zsefy Zsanett

Átszerkesztve a Dokkon:

Bakkné Szentesi Csilla

Tépett színek

Varjak metszenek győzelmi jelet a tájba,

ahogy veled elszállnak a ringó kalászok felett.

Én, az örökké árva megyek szívembe a semmit

zárva.  Üres palettámon hiába babrál ecset.

Ahol fészke volt e tájnak, az együttből a sárga

minden színt kiszorít. Már nem festünk vágyat,

kínt haragos kék alatt.

Utamon búzavirág-szemek követnek, ám a

viharos szelet nem bírják a szárak.

A zöld fűszálak sem mutatnak reményt.

De amíg haldoklik a széltől szaggatott sárga,

fülemben tovább lüktet szíved dobbanása,

s nekem te maradsz a mennyből tépett kék.

(Vincent Van Gogh: Varjak a búzamezőn c. festménye alá...)