emberöltők titka

hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel

kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap

peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet

csengő kanócát rántva harsogja

lépcsőkön kapaszkodjanak mehet

nyomában macskakövek közt kígyóznak a sínek

fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől

s hogy pirulok tovább időz egy plátói sóhaj

csicsergő gyerekek hangjában

karton ruhába öltözik a múlt

míg keserű mandula illatú éjfél vár

hajnali lombsusogásra

a világ szíve is halkan dobban a folytatásban

mint érett gyümölcs terített ponyvára

ismétlődő évszakok peregnek

megállás-nélküli emberöltő-képek

köztük sejlik én is ott vagyok valahol

e folyton-születő nyüzsgésben

tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik

fekete kérdőívek

de hiába rajzolom rájuk filccel a választ

még körvonalakat sem láttat

a majdanit meg sosem értem

*

A Dokkon kimúlt...pedig a Gyors és Gyilkosban a főszerkitől, Papp-Für Jánostól ezt a kritikát kapta:

"#198246

Papp-Für János - szerki: gygy

"meg van a maga patetikussága, de ez kor függvénye és igazán elegáns ehhez a vershez. remek szöveg..."