Anyám örül, hogy van két kezem,

nem nézi arcom, nem azért szeret.

Lehetek csúnya vagy lehetek szép,

szemében mindig megnyugtat a fény.

Anyám nem sír, de ha valami fáj,

ölébe von, tudom csókokkal várt.

Anyám míg ölel én elolvadok,

karjai között egy angyal vagyok.

*

Anyámmal egyszer, ha találkozok,

ahol már nincs könny, sem sírcsokor,

összebújunk majd és letekintünk,

együtt vigyázzuk, akit szerettünk.

2014.05.01.-2014.08.28.-2020.09.28.

Zsefy Zsanett

Illusztrációk: Veneta Docheva festményei