hát kérem szépen az nem lehet kétséges

hogy piszok nagy költő vagyok

már a mejjem is feszül amikor magamat olvasom

de ezen kiakadni nem érdemes

elég ha én magamnak vagyok tiszteletre érdemes

már tébácsi is megmondta "béeszcsé versei jöttek az éjjel"

azóta még annyit sem alszok

csak szórom a rigmusaim szerte-széjjel

s időnként tépem pelyhedő bajszom

az persze hazugság hogy petőfin nőttem volna fel

az összeset is csak azért olvastam el

még alsós koromban

mert technokol ragadt a borítóra

radnótin sem sírtam és attilát sem szántam meg soha

nem faltam a verseket

pedig gyakran kínálta kisstamás tanárom

uzsira

a többieket sem ismerem ők sem ismertek engem

egyedi vagyok és (meg)ismételhetetlen

nem lettem doktor csak egyszerű kortárs

így nem vagyok dr senki

és - ezt kapd ki - mégsem vagyok portás

de ez nem semmi nekem elhiheted

én költő vagyok

akit meg nem értenek

aki tudja hogy háttal mondatot nem kezdünk

mert az goromba - más is asszongya -

de esküszöm ha írok az asztallal mindig szemben ülök

s ha néhány igekötővel egy síma egy fordítottat fonalamba fűzök

már nem mondhatja senki hogy még azt se tudom mikor egybe vagy külön

mert ha hibázok simán mondom hogy valamiben én is lehetek különc

hát kérem szépen ezek után az nem lehet kétséges

hogy piszok nagy költő vagyok

kortársa sok picinek s relatív nagynak

ha néha feltűnök

a köztes időmben éppen írom a memoáromat

na nem a budoáromban

de már a mottóm is korszerű ahogy saját magam

egy mai költő csak úgy lehet irtózatos azaz bazi nagy

ha még éltében szétizéli a legszebb álmodat

2014.06.26.

Zsefy Zsanett