Hervadozik a sok virág,

a fényt hiába issza,

árny nélkül a szomjas világ

földbe vágyik vissza.

Árnyat loptam, aköré meg

sziporkát az égről,

sötét éjjel húztam kézzel

ezüstcsíkot fényből.

Beleszőttem fény fonalát

árnyék köntösébe,

betakartam napkoronát

szellő tenyerébe.

Csokrot csentem holdudvarból,

mit sarlóval vágtam,

szalagot rá szivárványból

varázsolt a vágyam.

Friss harmattal terítettem

az egész világot,

hadd szórja szét minden cseppel

az én boldogságom.

2010.01.28.-2012.04.22.

Zsefy Zsanett

*

Fotó: Bakk Zoltán