már szerény marokkal

szór csillámport a vágy,

fekete köpenyben ázik,

könnyek közt zihál,

kétes gondolatokat szül

a pillanat,

hiába a törekvés,

a szó üres marad.

a fűszál hegyén

harmatcsepp sem leszek,

gyöngysorrá

hiába fűz a képzelet,

alkonyi fénnyel

sem hozok csodát,

visszafogottan dúdolok

magamban tovább.

2009.12.25.

Zsefy Zsanett