Ha meghalok,

ne sírj nagyon,

emlékemet

neked adom,

a nevetést,

ritka kincsem,

azt is terád

örökítem.

Ne emeljél

kőből hantot,

hamvaimmal

hintsd a partot;

virág nyílik

madárdalban,

szakadt szívem

abban hagytam.

Hogyha szeretsz,

említs százszor,

gondolatban,

hogy hiányzom,

lépj utána

mérföldeket,

talpad nyomán

őrződ leszek.

Zsefy Zsanett

2012.04.11.

*

Fotó: Bakk Péter (D-Korea)