Sosem álltam térdig sárban,

fogathajtó űzte lábam.

- Patáimat kő nem verte -,

hátam néha felnyergelte.

Rajtvonalnál egyre-egyre

suttogta, hogy menj te, menj te!

Célba értem számtalanszor,

pénzt fialtam, ünnepnap volt.

Aztán évek kaptak vállra,

repítettek más karámba.

Hittem végre pihenhetek,

nem balsors vár, s nem menhelye.

Tévedés volt. Lóhalálban

ember küldött ló-halálba.

Amíg bírtam, Remény voltam,

aztán inkább láttak holtan.

2012.12.11.

Zsefy Zsanett