csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót

még engedd be halkuló szavam

nem üvöltve köszönök rád nem lesve

szótlan széllel hordozom magam

kopognom se kelljen

kezem fagytól még ne legyen jéghideg

ifjú lelked már más úton barangol

de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót

szívem

az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél

mézízű álmaim sodorják fellegek

szememben őrzött megannyi fénykép

életszilánkok fakuló sebhelyek

már erőtlen karom ölel dérlepte fákat

madarak dalt idéznek hangtalan

de te halld meg a csendet is a kiáltásban

ugye nem hagysz magamra

kisfiam

a tűnő idő lassan odakint marasztal

én várok szavam sincs reménykedem

tudom ha kell újra kitárul de addig

csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót

gyermekem

2010.07.15.

Zsefy Zsanett

*

Videómon: https://youtu.be/ljyB7Tac2U4